Marvel /A Boszorka/ A Földön

33.

Nagyon-nagyon szomorú volt a tekintete, de látszott rajta, hogy aggódik. Ígyhát beavattam. Miközben meséltem, nem kellett mindent elmagyaráznom szerencsére, mivel ő már elég sokat tudott rólam. (És én is róla.)
-Vissza kell mennem a házba! -határoztam el magam.
-Igen.
-Mi?
-Figyu! Te vagy a legerősebb ember, akit életemben ismertem. Nem hinném, hogy bármi bajod esne. De azért ebbe beavathattál volna minket is! Hiszen egy csapat vagyunk vagy nem?
-De. Sajnálom.
-Ne sajnáld. Huszonnégy óra múlva találkozzunk azon a hídon, amely mellett elmentél, oké? Cserébe én kijuttatlak innen.
-Megegyeztünk.
Lisa felállt, és már ment is az ajtó felé.
-Köszönök mindent! -mondtam hálasan.
Ő csak biccentett, és kiment.

   Egy fél óra múlva kopogtatott az ajtómon. Aztán megindultam az ajtó felé. A folyósón senki sem volt, sőt még a közösségi helyen sem. Csak mi voltunk ketten. Lisa intett, hogy kövessem, ezért követtem. Miközben haladtunk ki az épületből minden kamerát működés képtelen állapotban találtam. Az őrök meg eszméletlenül feküdtek a földön. Ennyire sok őrt küldtek a védelmezésemre? Kérdeztem Lisa fejében, mire ő bólintott. Haladtunk tovább, és egyre jobban tudatosult bennem az, hogy Lisa mennyi mindent tesz meg most értem. Szabályt szeget, pedig ő sosem szokott véteni. Sőt így még börtönbe is dughatták volna, mert megszegte a protokolt De ennek ellenére ő segített nekem, amiért iszonyatosan hálás voltam.

   Nem volt semmi baj. Mígnem ki nem értünk az épületből. Csomó S.H.I.E.L.D. ügynök várt ránk. Köztük előlépett egy fejes, akinek barna szeme, és haja volt. A hangszóróba beszélt piszok idegesítően:
-Fegyvert eldobni, és kezet a fej fölé!
-Nincs nálunk fegyver!-ordítottam vissza neki- Maga meg mit képzel magáról kicsoda?
-Köszönöm kérdését. Adam Hand vagyok. A kisöcséd. A S.H.I.E.L.D. biztonsági főnöke-mondta még mindig hangszóróval a kezében.
-Tojok rá!-vágtam vissza.
-Kezeket fel!- ordította Adam.
Hirtelen támadt egy ötletem. Lisa fogd meg a kezemet! Utasítottam őt telepatikus úton. Ő úgy tett, mire behunytam a szememet. Azt a kávézót képzeltem magam elé, amelyben először beszélgettem az anyámmal.