Marvel /A Boszorka/ A Földön

11.

  Kicsit ügyetlenül, de leadtam a levelemet. Séta közben pedig eszembe jutott valami, amit eddig nem vettem észre. Az, hogy mindig amikor megszakítottam a kapcsolatot Victoriával, vagy bárki mással , fáradt voltam. Ezért ájulhattam el....Mert már túlságosan sok ideig időztem Victoria fejében. Valószínű, hogy az erőm a saját életenergiámból nyeri az erejét....Hogy erre miért nem gondoltam elöbb? Hisz ez olyan egyértelmű! ....De akkor mivan az álmaimmal? Az biztos, hogy akkor is a valóságot látom... Ez teljesen biztos!...De akkor miért nem vagyok fáradt reggel? ...Miért lebegek egyáltalán....Tudok repülni?

   Ez a feltevés nagyon tetszett. Elhatároztam, hogy otthon kipróbálom. De akárhogy próbáltam nem sikerült. Nem is tudtam miért. Pedig egyszerűnek tűnik, már lassan szokásosnak reggelente. Vajon egész éjszaka lebegtem?...Valószínű. Hisz akkor miért ilyedtek volna meg tőlem a többiek az árvaházban? Elhesegettem ezeket a gondolatokat, és nekiálltam tanulni.

   Elővettem két új tankönyvet. A Matematika alapjai és a Az irodalom csodái. Az utóbbi nem igazán tetszett. Nem nagyon érdekeltek a metafórák meg a hasonlatok. Inkább a mesék kötöttek le engem. Talán azért, mert a helyzetemet is igen mese szerűnek találtam. A matematikával nem volt bajom, de nem kötöttek le annyira, mint a mesék.

   Este már megint "álmodtam", majd valami fúrásra ébredtem fel. Egy házat újítottak a sarkon. Nem igazán érdekelt, így nekiálltam tanulni.

   Kilenckor érkezett egy levél:

Kedves Mary!

Dolgozatod nagyon jól sikerült, bár helyenként kicsit pontatlan vagy. Örülök azért ezek mellett, hogy jól tanulsz. Mára nem kívánok neked dolgozatot, de megkérlek rá, hogy keress magadnak valamiféle sportot. Nem szeretném, ha ellustulnál, és hátha találsz olyat, amiben kedved leled.
Tisztelettel: Barbara Hudson

Tetszett a hölgy levele. Bevallom őszintén addig még nem is gondoltam a sportra, de most kedvem támadt hozzá. A dolgozatom ötös lett, bár ahogy ő is mondta voltak benne pontatlanságok. Nem bántam semmit, mert már alig vártam a délutánt. Felhívtam az idegent újra:
Idegen: Miben segíthetek?
Én: Edzőterembe mennék szívesen.