Marvel /A Boszorka/ A Földön

39.

   Megkönnyebbültem azon, hogy lány jól van, és jelenleg csak ez szamított nekem. Valahogy mindig is ő volt az, akire számíthattam, és nem akartam, hogy baja essen. Odavánszorogtam hozzá. Épp háttal állt nekem, így nem látott engem. Megérintettem a vállát szelíden, mire ő megfordult. Az arca az aggodalomból a megkönnyebbülésbe váltott át. Aztán a nyakamba ugrott.
-Uramatyám! Istenem! Jól vagy?
-Persze.
Majd elengedett. És egy aprócska mosoly jelent meg az arcán.
-A dzseki, amit vettem neked...Látom jó hatással volt rád.
-Ja... életmentő volt- nevettem fájdalmasan.
-Nem úgy értem...mindened csupa kosz, de a dzsekid tiszta.
-Úgy látszik nem fogja a tűz!-nevettem.
Mire Lisa arckifejezése kicsit komolyabb lett, és már nyitotta volna a száját, de Brodie megelőzte.
-Áhh Mary!-rázott velem kezet.
-Nagy veszélybe vagytok- tértem rá a lényegre.
-Miért is?-döbbent meg.
-Nicolas emeberei a híd mindkét oldaláról özönlenek. Nem fogja őket a golyó, se bármi más. Szinte legyőzhetetlenek. Mellesleg ott van a halálos fegyverük is!-fakadtam ki.
Mire a mondandóm végére értem már mindenki ott volt körülöttünk. Lisán kívül John volt az, akin a legjobban látszott az, hogy félt engem.
-Mit tudunk most tenni?-kérdezte Grace .
-Valahogyan le kell jutnunk a hídról-válaszolta Brodie.
-Ugorjunk le, esetleg?- kérdezte Victor.
-Óh, Victor tudtam én, hogy te egy igazi ész kombájn vagy!-mondta viccesen Brodie.
-Milyen erősek azok a csuklyások?-kérdezte Lisa.
-Elég erő...-válaszoltam volna, mígnem meg nem jelent az, akivel nem akartunk találkozni.
-Lám, lám...Itt az egész csapat! Milyen megható-kezdte szimpadiasan Nicolas-Rólatok mar nagyon sokat hallottam. Brodie, Grace, Victor, Lisa, John és természetesen Mary.
-Bármit akar is nem kapja meg!-kiáltotta dacosan John, amitől átjárt a  melegség.
-Szép, szép de nem elég. Ha kell egyesével ülönk meg titeket érte-kuncogott Nicolas.
Mint egy varázscsapásra előkerültek a szolgái. Odamorfondíroztak hozzá, és várták a parancsot.
-Megölni őket!