Marvel /A Boszorka/ A Földön

40.

   Egy pillanat alatt történt minden. Egy pillanat alatt az egyik fekete ruhás idegen eldobta a fegyverét. Egy pillanat volt csak, de mégis nekem az örökkévalóság. A fegyver egyenesen a tehetlen Lisát vette célba. Egy pillanat volt csupán, de mégis egy óra. A lábam megmozdult, a testem előre esett. Lisa elé álltam. Abban a pillanatban több száz golyó süvített el. Abban a pillanatban egy balta deréktájon halálos csapást mért rám. Nem tudtam mit tenni, a testem cselekedett helyettem. Hanyat fekve feküdtem egy koszos hídon.  Hallottam az üvöltést Nicolas szájából. Halottam a síránkozást barátiam hangjában. Csak ott feküdtem, közbem homályos körvonalak voltak körülöttem.
-Nem őt kellett volna megölnötök félkegyelmüek!-hallatszott távolról Nicolas hangja.
-Nem...nem-hallatszott Lisától.

   Majd egy csapásra elsötétült minden, de nem haltam meg. A testem, mintha újjá született volna. A vágás, mely sebet ejtett rajtam már nem is érződött. Testem felemelkedett a földről. Nem tudtam hogyan. És átléptem a következő fázisba.

   Amint leérkeztem a földre, mély lélegzetekkel magamhoz is tértem. Körülöttem ismerős alakok álltak. Mindannyiukról a megkönnyebbülés látszott. Majd a szférámba belekerült Adam, aki mondot valamit, amit nem hallottam. Mire leütöttek. Azzal újra sötétségbe kerültem.

   Egy cellában ébredtem, mely egy folyósón állt. Inkább fogda jellege volt. Velem szemben a rácson kívül egy széken Adam ült vigyorral az arcán.
-Azt hiszed ilyen könnyen megúszod?-kérdezte- Hát majd én teszek róla, hogy ne!
Nem tudtam mit felelni csak hátradőltem, és vártam. Adam egy idő magamra hagyott, ami számomra áldás volt. Nehezen tudtam felfogni, hogy mi történt. De mindig ugyan oda lyukadtam ki. Meghaltam. Fájt erre gondolni. Fájt bármire is gondolni. De hát mit tehettem? Semmit. Csak vártam a sorsomat. De nem jött értem senki órákig. Mire én feltápászkodtam, és odamentem a rácshoz. A heg a lábamról is eltűnt meglepetésemre. De akkor nem ez érdekelt. Ránéztem a székre ránéztem a rácsra, és behunytam a szemem. Mire kinyitottam a rácson kívül álltam. Elöttem pedig a szék helyezkedett el.