17.

582 38 1
                                    

   Mostmár nem tudtam letagadni az erőmet, és ezt ő is jól tudta. Hogy nem gondoltam erre elöbb? Bántott, hogy olyan buta voltam. Nem akartam Nicolasnak örömet okozni, de most mégis azt tettem. Ott vigyorgott szüntelenül. Azt kívántam bár ne lennék most abban a teremben, abban a pillanatban. De hát ez lehetetlennek bizonyult. Egyszeriben lövöldözésre lettem figyelmes.

   Nicolas arcáról lafagyott a mosoly. Hátranézett, majd újra rám tekintett. Előhúzott egy kést, és elvágta a köteleimet. Én belerúgtam a sipcsontjába, de mintha, nem is fájt volna neki. Megragadott a karomnál fogva, és húzott maga után. Közben erősen ellenkezetem. Kiléptünk a teremből, és egy hosszú fehér felyósón találtuk magunkat. Az egyik oldalon katonák özönlöttek. Nicolas eleresztett, én meg elestem. Ott megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem hagyom, hogy fogságba ejtsenek. Megigértem magamnak, hogy erősen fogok küzdeni minden rossz ellen. Azt is, hogy erősebb leszek, és nem veszem el senki életét. Erről eszembe jutott egy idős hölgy, akinek végignéztem a halálát. Összeszorult a szívem, és alig tudtam lélegezni.

    Valaki hátulról felsegített, és talpra állított. Egy kommandós volt. Ő is megragadt a karomnál, és úgyanúgy vonszolni kezdett. De most hagytam magam. Éreztem, hogy ezután már csak jobb jöhet. Az idegen kivezetett az épületből, és egy kocsihoz kisért. Beültem hátulra. A volánnál egy ugyanolyan ruhás ember ült. A kisérőm is beült, csak ő az anyósülésre. Kinéztem az ablakon, és megpillantottam azt az épületet, ahonnan kiszabadítottak. Lángokban állt a teteje. Emberek rohantak ki, és be. Hol fegyverrel, hol fegyvertelenül. Ekkor egy helikopter emelkedett ki a füstből. Tudtam ki ült benne : Nicolas. 

   Ebben egy időben mi is elindultunk, be a város közepe felé. Majd inkább kifelé vettük az irányt. Megpillantottam egy éttermet, és hirtelenjében nagyon éhes lettem. Nem tudtam mikor ettem utóljára. De egy valamiben biztos voltam. Abban, hogy régen. Meg is kordult a gyomrom, de mintha, süket fülekre talált volna. Haladtunk tovább. Majd elérkeztünk egy épülethez, amelyen a S.H.I.E.L.D. logóját véltem felfedezni. Megálltunk elötte. A két kisérőm kiszált, ahogy én is.      

Marvel /A Boszorka/ A FöldönWhere stories live. Discover now