Marvel /A Boszorka/ A Földön

14.

   Jeremy: Egy autó vár rád lent.

Én: De honnan tudom majd, hog ymelyik az?

Jeremy: Hidd el tudni fogod.

Majd most ő csapt ale a telefont. 

   Ősz tájékában járt már az idő, de még mindig kellemes érzéssel töltött el minden perc, amit kint töltöltöttem. Bár én nem igazán fáztam, sokan már kabátban jártak az utcán. De én most is csak egy dzekit vetttem fel. Úgy véltem ez egy nagyon jó ötlet volt a részemről. Szinte repültem a boldogságtól. Hamar az ajtón kívül találtam magamat, és baktattam le a lépcsőn. Valami nagyon különös érzésem támadt a lépcsőzés közben. Minden olyan csöndes volt. Mintha, akik itt laktak volna most örökrte eltűntek volna. Máskor mindig lehetett hallani eg y kis mozgolódást, az életnek valamiféle jelét. Gyakran össze is futottam egy-két itt lakóval. De most semmi. Néma csönd. Egy pillanatra megálltam az egyik fordulóban, hogy hallgatózzak, hátha csak képzelődöm. Ekkor hirtelen egy kemény tárgy hátulról a fejemnek ütődött. Hasra vágódtam. Majdnem a le is gurultam a lépcsőn. Felpróbáltam támaszkodni, de sikertelenül. A kemény valami megint a fejemnek ütközött.

   Mikor magamhoz tértem egy széken ültem. Kezem hátra volt kötözve, szememen pedig fátyol éktelenkedett. Hol vagyok? Mi történt?...Mi ez az egész?...Ettöl akart megóvni a S.H.I.E.L.D.? ......Mit is mondott Victoria? Meg akarnak óvni az apámtól?....Mi?..Ennek semmi értelme!  Mozdulatlanul ültem,  hátha megtudok valamit az elrablóimról. Léptek zajára lettem figyelmes. Felém közeledett. Egyre közelebbről hallatszódott. Majd az illető megállt elöttem. Levette a fátylat a fejemről. Hirtelen fényáradat ért enegm. Sok pislogás után kezdtem megszokni azt a nagyon erős fényt, ami a szemembe világított. Majd hunyorogva felnéztem az elöttem állóra. 

   Magas, őszülő férfi volt. Feje tetején kissé kopasz, de sűrű haja göndör haj éktelenkedett a feje tetején. Barna volt a haja, és a szeme is. Apró ráncokat vettem észre rajta, de amúgy viszonylag fiatalnak látszott. Fehér köpenyt viselt, ami leért egyenesen a térdéig. Vele elllentétes színű nadrágot, és cipője volt. Szemével engem tanulmányozott, mint valami bestiát. Majd, végre megszólalt:

-Isten hozott, lányom!