Marvel /A Boszorka/ A Földön

6.

   Manhattamben kocsikáztunk. Egy kicsit sokáig tartott, de nem volt vészes. Vajon mi következik ezután? Gondolataimba merülve már megint megfeletkeztem a engem körbevevő világról. Egyszercsak már megint megérkeztünk. Otteltökltem magam, hogy soha többet nem fogok ábrándozni egy idedgen járműben. A nő kiszált, én is száltam volna utána, de megelőzött, és ajtót nyitott nekem. Nem volt szimpatikus nekem a nő. Nagyon nem. Mitől riadt meg annyira? Csak kimondtam a nevét, és ennyi. Vajon attól félt, hogy  mélyebbre ások? Vagy azt hiszi, hogy mélyebbre ástam? Mindenesetre zavarodottnek látszik, akármennyire  tetteti magát. Szerintem ez jó jel....vagyis remélem. Fura. Nagyon fura. Bele kellene néznem a fejébe...Nem nem hiszem, hogy jó ötlet lenne...de ha mégis megpróbálnám? Ugyse jönne rá, mert nem érezte amikor beletekintettem elöbb. Vagyis nemtom...Inkább hagyom, úgyis látni fogom még szerintem.

   Egy egyszerű öt emeletes ház elött álltunk meg, ami Manhattam szélén volt található, közel a parthoz. Fellifteztünk az ötödikre, és megálltunk az egyetlen ajtó elött, ami az emeleten volt. Victoria előhúzott egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Előre emgedett, és beléptem. Egy tagas nappali tárult elém, de nnéztem körül nagyon, mert a nő hozzám szólt:

-Itt fogsz lakni-odanyújtotta a kulcsot- A ház áll: egy nappaliból, egy hálóból, egy konyhából, mellékhelységből, dolgozószobából és egy feljáratból, ami a tetőre vezet- Mindvégig itt fogsz lakni, hogy kimehetsz engedélyt kell kérned- odanyújtott egy telefont-Aki beleszól, majd megmondja hánykor ér ide, és akkor ,és csakis akkor ha ideért , mehetsz ki. Világos?

Bólintottam.

-Remek. A dolgozószobában találsz könyveket, hogy tudj tanulni, és szórakozni is. Emlékezz arra, hogy egyetemünkre csak olyanokat veszünk fel, akik méltóak. Ez is világos?

Bólintottam ismét.

-Remek. Ég veled!-majd kisétált az ajtón, becsukva maga mögött azt.

Szuper. Ennél pazarabb már nem is lehet. Van egy olyan érzésem, hogy még találokozni fogok evvel a nővel. Nagyon nem szimpi még mindig, de valahogy érzem, hogy nem utóljára láttam.

A ház tényleg szép volt, de engem ez nem nagyon érdekelt. Inkább az erőm miatt aggódtam. Leültem az egyik kanapéra, szemben egy régi tévével. Törökülésbe ültem, és kitártam az elmémet:

   Emberek, emberek és emberek milliója tárult a szemem elé. Mintha pár óra alatt megnőtt volna a látóköröm. Elképesztő volt. Minden egyes embernek láttam az életét, a barátait, az érzéseit és rengeteg egyebet. Aztán belefáradtam, és elzártam magamat a többi embertől. 

   Zihálva tértem magamhoz. A déltájból délután kettő lett. Farkaséhes voltam. Benéztem a hűtőbe, és hirtelenjében nem is tudtam mit válasszak annyi minden volt benne. Majd végül kivettem egy kis makarónit, és beraktam a mikróba. A rajta lévő cetlin pontosan leírta, hogy kell használni egy mikrót. Majd mikor kész lett az étel, elköltöttem késői ebédemet.