Marvel /A Boszorka/ A Földön

36.

   A maszkos nekem jött, mire én hátraestem. Aztán vérfagyasztó küzdelembe kezdtünk. Éppen elrúgta magamtól az ellenfelemet, mikor a bomba felrobbant. Gondolkodás nélkül az ajtóhoz fordultam, és kirohantam rajta. A lángok sisteregtek mögülem. Hatalmasat repültem, majd hassal a földre érkeztem. A nadrágom bal szára meggyulladt. Ilyedtemben felültem, és kapkodva eloltottam. Tekintetemet a házra emeltem. Az lángokban állt, én meg elájultam.

   Mire felkeltem a tűzoltók már rég kiértek. Felpróbáltam állni, de a jobb lábamba iszonyatos fájdalom nyilallott bele. Visszarogytam a földre, és nagy levegőt vettem. Azzal megint állásra kényszerítettem magamat. Másodjára már sikerült. A sikátorban egyre jobban gyűlekezett a füst. El kell tűnnöm innen. De gyorsan! Kiléptem a sikátorból, és sietve igyekeztem elkerülni a környéket, de bármennyire is siettem a lábam visszatartott. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ha küzdelemről van szó fittyet hányok a veszélyre, de ha vége van a veszélynek máris sánta kútyává válok. Hogy van ez? ...Mondjuk néha gondolkodhatnék is mielött belemegyek egy ilyen harcba....De mik azok a fegyverek? Balták, amik láncokra vannak szerelve...nem kicsit hülyén hangzik..Biztos, hogy Nicolas találmánya! Gondoltam míg szemembe nem ötlöt valami. Egy patika. Nem volt nálam pénz, de mi mást tehettem volna. Bementem.
-Jó napot kívánok!- köszöntem, és jól létet tettettem.
-Jó napot! Bár már hamarosan négy óra is elmúlik. Mit adhatok?- kérdezte a nő, aki most a pult mögött állt.
-Egy kis kötszert kérnék! De nem tudok fizetni....késöbb elhozhatom a pénzt?
-Hát az öszintét bevalva nem, de tudja mit? Legyen. De aztán holnap pontban négykor szeretném itt látni.
-Esküszöm magának, hogy itt leszek!
Majd átvettem a csomagot, és már az épületen kívül találtam magam.

   Miután bekötöttem a sebemet megindultam az új uticélomhoz. A hídhoz. Mire annak lábához értem már este volt. A hídon állt a kocsikból álló sor, de nem lehetett tudni miért. Ment a dudálás és a káromkodás ezerrel. Én behúzódtam az egyik kocsi mögé, és megnyitottam az elmémet.