Marvel /A Boszorka/ A Földön

37.

   Rengeteg, rengeteg autó és ember várakozik, de mire. Nem jövök rá. A hídon nincs semmi különös. Lisájék moat szállnak ki a maguk kocsijából. Ott van John, Grace Victor és Brodie is. De hol van a veszély? Előrébb kellene lennie? Még erőlébb? De hol? Egészen a aljánál? Igen. Ott van. Ott áll Nivolás, és csomó fekete ruhás őrült. Némelyiknek égett a ruhája, szakadt ruhája van. De szólnom kell Lisájéknak! Egy úr, aki autójában ül, és közvetlenül Lisa mellett áll. Kilép a kocsiból, és odasétál a lányhoz.
-El kell tűnnötök innen!-mondom én/úr.
Lisa furcsán néz rám/a férfire.
-Mary? Te vagy az?
Nem válaszolok.
-Veszélyben vagytok. Itt van Nicolas és az emberei.
-Hol?-kérdezi az odajövő Brodie.
-A híd lábánál, és egyre inkább ide tartanak.
-Már hívtam erősítést.
-De ezt te nem érted! Nagyon erősek!
-Akkor majd megküzdünk velük!-kiáltja ki bátran Brodie.
Hol vagy épp most?-kérdezi Lisa.
-A híd biztonságosabb végén, de sietek hozzátok.
Azzal a férfi visszaül a kocsijába.
Kinyitottam a szememet, és sikoltozásra lettem éber. Az emberek ki-ki szálltak a gépjárművükből, és fejvesztve rohantak. Én feltáposzkodtam, de majdnem visszaestem a helyemre. A lábam most még rosszabbnak tűnt, mint amilyen volt. Léptem egy lépést, de most.ár tényleg visszaestem a helyemre. Ekkor lettem figyelmes valami furcsaságra. A talajon, mint egy-egy víztócsában megjelentek bizonyos emberek emlékei. A bal kezemre pillantottam, ami most a földön volt. Az alatt is elkezdett fodrozódni egy ilyen tócsa. Rögtön elhúztam a kezemet, de nem tudtam mit csinálni ellene. A kis emlékekkel teli tavacskák még mindig ott fodrozódtak, és kívülről mutattak be egy-egy jelenetet valakinek az életéből. Mi a fene? Ezt én csináltam?...Nagyon remélem, hogy ez nem azt jelenti, hogy Nicolas vágya hamarosan teljesülni fog. Azzal nagy erő feszítéssel felálltam. A mellettem levő autóra támaszkodtam, és így végre körül tudtam nézni. Az emberek össze-vissza rohangáltak a híd két oldaláról érkező csuklyások elöl. Bekerítettek minket.