Marvel /A Boszorka/ A Földön

5.

   Úgy férkőzte a szemét a szemembe, mintha avval akarna választ kicsikarni. Mereven bámult rám, és nem engedett tekintetéből. De én se voltam rest. Én is belenéztem a szemébe, és tartottam a tekintetemet. Mint már említette sosem játszott velem senki. Így azt sem tudtam, hogy most tulajdonképpen farkas szemet néztünk egymással. Nem tudom meddig, de egy ideig csak néztük így egymást. Majd megszólalt ő:

-Jólvan. Nyertél- adta be a derekát - Egyezzünk meg. Elmondok valamit amire kíváncsi vagy, és te is elmondasz valamit amire én vagyok kíváncsi.
Nem csináltam semmit. Csak néztem kegyetlenül. Néztem a nőt. Fiatal volt, de még is apró ráncok jelentek meg rajta. Gondokkal volt teli tekintete. Érezni lehetett rajta, hogy nem tágít míg el nem éri a célját. Szemüveget hordott, ami kiemelte a szemét. Haja alja vörösre melírozott volt.
-Mit akarnak tőlem?-úgy véltem ez a legmegfelelőbb kérdés, amit feltehettem. Nem tévedtem.
-Nos...A S.H.I.E.L.D. az emberek védelmére jött létre. Te egy nagyon különleges lány vagy. Valamiféle hatalommal rendelkezel, aminek eredetének kimetele ismeretlen. A szervezetünk felnevelne téged, és vigyázna rád. Segítenénk megérteni az erődet. Tanulhatsz egyetemeinken. Lehetsz az ügynökünk. Bármit megkaphatsz, és csak összesen annyit kérünk, hogy bízd magadat ránk. Ennyi. Jöhet az én kérdésem?
Bólintottam.
-Mire emlékszel az éjszakából?
-Mindenre.
-De mire pontosan?
-Nem úgy volt, hogy egyet-egyet kérdezünk?
A hölgy erre szemmel láthatóan kiadkadt. Majd bólintott ő is, és beletörődött kudarcába.
-Ezek itt a kávézóban ügynökök?-ezt mondenképpen akartam tudni.
A nő tétovázott, majd válaszolt:
-Igen.
-Képes vagy belelátni most a fejembe?
-Nem próbáltam még.
-Megpróbálnád a kedvemért?
-Most én jövök.
A nő arcára düh ült ki, és valamiféle csoda folytán megint hamar lenyugodott.
-Lehetnek feltételeim?
-Persze.
-Nos...Bele látsz a fejembe?
-Megpróbálom.
Behunytam a szemem, és koncentrálni kezdtem. Egyszerre nem egy hanem rengeteg ember elméjét láttam magam elött. Kiválasztottam a hölgy elméjét. Düh. Mély csalódottság. Félelem. Nagyon kíváncsi. Törődés. Érdeklődés. Egyre mélyebbre mentem. Nagyon fontos ez az infó. Törődni akarnak velem. Fontos vagyok. Rendkívüli? De nem akarnak ártani nekem. Nem voltam többre kíváncsi. Majd beugrott a neve.
-Igen beleláttam az ön fejébe, Victoria.
Ledöbbenés. Ez ült ki az arcára.
-Köszönöm. Gyere menjünk!
Majd újra a kocsiban ültünk.