Marvel /A Boszorka/ A Földön

18.

   Az épület belülről elképesztő volt. Folyósók, és irodák rengetege tárult elém, némi folyósóval spékelve.  Gyanítottam, hogy az egyik központja lehetett a S.H.I.E.L.D.-nek. Az kisérőim összesúgtak, majd az egyikőjük elrohant. A másik intett, hogy kövessem. Felmentünk egy emeletet, majd jobb felé vettük az irányt. Aztán balra fordultunk. Mentünk egy ideig, közben mindenki érdeklődve nézett bennünket. Megálltunk egy ajtó elött. A kommandós intett, és nem követtem. Ő belépett engem kinthagyva. Aztán egy öltönyös férfi lépett ki helyette, aki kedvesen betessékelt. 

   Rengetegen voltak bent. Csupa öltönyös nő, és férfi. Köztük megpillantottam Victoriát is. Odajött hozzám, legugolt, és szóra nyitotta a száját:

-Szeretnék beszélni veled.

-Én meg nem.

A teremben többen felmordultak. Victoria zavarodottnak látszott, de aztán újra felvette elöbbi arckifejezését:

-Miért nem?

-Mert nem bízok benned.

Ha az elöbbi kifejezésen nem is, de ezen láthatóan kiakadt.

-És kivel szeretnél beszélni?

-Valaki olyannal, aki nem te, vagy Nicolas -válaszoltam.

-Majd én!-szólalt meg az az ember, aki beengedett.

-Rendben-mondta Victoria.

Az uraság bevezetett egy szobába. Két szék volt ott, és egy asztal. Leültem az egyikre székre. Az öltönyös pedig velem szemben foglalt helyett. Barátságos volt az arca. Semmi rosszat nem láttam benne.

-Megkérhetnélek, hogy elmeséled mi történt a fogságod alatt?-kérte kedvesen.

-Megtudtam ki vagyok. Megtudtam kik a szüleim. És megesküdtem magamnak, hogy megvédem az embereket a gonosztól.

-Aha...És ki vagy te valójába?

-Én Annamaria Hand vagyok. Victoria Hand és Nicolas Brooklyn lánya. A pár egyike. Egy boszorkány.

-Miért gondolod azt, hogy te egy boszorkány vagy?

-Mert az apám azt mondta, hogy én és a testvérem leszünk a leghatalmasabbak, és mindenkinél nagyobb erő birtokosai leszünk.

Ezen egy kicsit elsápadt, de aztán folytatta a kihallgatást:

-Ki az úgynevezett testvéred?

-Az titok, és semmiképpen sem fogom elárulni. Akkor se ha megkínoznak érte.

-Kemény szavak ezek egy kislány szájából-sóhajtott az uraság.

-Hogy tudtak elrabolni engem?-kezdeményeztem-Honnan jöttek rá a rejtekhelyemre?

-Emlékszel még Barbara Hudsonra? Ő volt az, akitől a leveleket kaptad.

Bólintottam.

-Igen, emlékszem.

-Halott. Valószínüleg tőle tudhatták meg a tartózkodási helyedett....Részvétem. Úgy vettük észre, ő volt eddig az egyetlen, aki kicsit közelebb került hozzád.

Kissé sokkolva ért a hír. Miért pont neki kellett értem meghalnia?