Marvel /A Boszorka/ A Földön

12.

Idegen nevetve: Ez most komoly?
Én: Abszolút.
Az idegen abba hagyta a nevetést: Tudod, hogy ahhoz terem bérletet kell venni?
Én: Sejtettem. De hát van is itt némi pénz, úgyhogy kitudom fizetni, nem?
Idegen: De. Várj egy kicsit.
Az óra szerint tíz perc múlva szólalt meg újra: Indulhatsz!
Én: Kössz.
Annyira izgatott voltam, de nem tudom miért. Talán csak azért, mert így lehetett valamiféle programom is. Nemcsak a séta. (Bár azt is szerettem.)

   Az edzőteremben mindenki csak engem nézett. Nem tudtam miért, majd egyre zavarni kezdett.
-Mivan kislány, edzeni jöttél?-kérdezte az egyik melák.
Nem válaszóltam.
-Mi az, elvitte a cica a nyelved? -kérdezte egy másik.
Nem válaszoltam, mert nem tudtam. Mostmár tényleg kezdtem parázni. Lehet, hogy tényleg nem oktalanul nevetett az idegen. Arra jutottam, hogyha ők nem érnek hozzám addig nem lehet baj.

   Odamentem egy vizszintesen kitámasztott rúdhoz. Megpróbáltam felhúzni magamat rajta. Sikertelenül. A melákok csak nevettek, a többiek pedig a saját dolgukkal voltak elfoglalva. Próbálkoztam, és próbálkoztam. Nem figyelve a nevetőkre.

   Majd egyszercsak abbahagyták. Hála istennek. Már nagyon zavartak bármennyire is igyekeztem nem törődni velük. Eddig még egyszersem sikerült felhúznom magam, de ez a tény legalább megvígasztalt egy időre. Végül nem vettem bérletett. Úgy véltem ez még korai volt nekem. De azért érdekes tapasztalatokat szereztem.

   Az emberek, akik ott voltak nem voltak idegenek számomra. Mindegyikőjüket ismertem, csak nem szemékyesen. Nem is értem, hogy miért húztam fel magamat a viselkedésükön. Hisz sejthettem volna milyen lesz a reakciójuk. Alig lehettem tíz, vagy kevesebb. Eszembe jutott Victoria.

   Ha valaki tudja mikor születtem, az ő....Nem nem akarok vele újra kapcsolatba lépni . Egy, mert nem akarok . Kettő, mert ez eddig sem volt fontos számomra. Így hát maradtam tudatlan.

   Volt még egy ember az edzőteremben. Egy olyan férfi, akit nem igazán ismertem, de megállapítottam, hogy ő lehetett a S.H.I.E.L.D. embere. Jó érzéssel töltött el a tudat, hogy vigyáznak rám. Emellett zavart is.