Marvel /A Boszorka/ A Földön

19.

   Magamat vádoltam mindenért. Nem hagyott nyugodni a tény, hogy miattam halt meg valaki. Nem én lennék az, akinek meg KELL mentenie az embereket? Nem pedig megölnie azokat...
-Khm.Khm...Ébren vagy?-kérdezte a férfi.
Bólintottam, erre pedig folytatta:
-Figyelj, az lenne a legjobb, ha elmesélnél mindent...Külömben nem igazán fogjuk érteni a kijelentésed kimenelét-itt megállt, majd folytatta- Tudom még nem nyerte el a bizalmadatt a S.H.I.E.L.D. de igérem nem esik bántódásod. Csak meséld el azt, amit az édesapád mondott.
-Ne nevezze így őt! Egyikőjüket se! Lehet, hogy ők a szüleim, de én nem akarok köteléket velük.
-Rendben.
-Másrészt. Tudni akarok mindenről, ami velem kapcsolatos, és mindenről, ami engem érint. Bármi legyen is az- az úr bólintott- És szeretnék szabadságot...Erre azt értem, ha elkéretskedek akkor, hadjanak egyedül. Ne kövessenek, vagy bármi más. Ha baj van maximum hívom magukat. Ezeket megtudják tenni értem?
-Majd beszélek erről a bizotsággal-válaszolt.

   Nagy döntés volt az enyém. Meg kellett bíznom egy intézetben, amely eddig nem nyerte el a tetszésemet. (Szüleim miatt is.) De valásztás elött álltam. Ha a S.H.I.E.L.D. ellen voksolok már le is tehettem volna a jövőmről. De tudtam nem fogják sosem nyugtomat hagyni, mert én más vagyok. Ígyhát kitálaltam.

   Miközben beszéltem az ügynök hátradölt a székében, és hallgatott engem. Rajta kívül renegeteg más ember is figyelt. Bár ők nem láttak, mégis egy adóvevő segítségével hallottak engem. Mikor befejeztem az uraság felállt, és kiment. Mi ütött belém? Biztos ez volt a legjobb választás?...Nem tudom. Egyenlőre jó lesz így nekem...aztán majd váltok ha valami baj van..-magamban nevettem ezenken-Én váltani? Olyan vagyok, mint egy ifjú felnőtt, aki az élet dolgairól vetekszik....De ténylég olyan vagyok. Túl gyorsan növök fel. Túlságosan sok mindent tudok meg a világról, és kezdek hozzá felnőni. Vagy csak a világ változik?...Én ehez nem értek...De igenis értek!...Annyi minden történt velem, hogy már vannak következtetéseim...Nyílt az ajtó, és megszakította a gondolataimat.