A Hang

5

Rebeka bólintott.
- Remek! Akkor amint kiengednek, Gergővel elkezdjük az edzésedet. Kiképzünk minden természetfeletti lény ellen a lehető leghamarabb. Aztán már indulunk is – mondta az Alak derűs hangon.
- Kivel? És milyen ki… - kérdezte volna Rebeka, de az Alak eltűnt – képzés? – fejezte be a mondatot a lány lemondóan.

∞

Pár nap múlva Rebekát hajnalban a felhúzódó redőny hangja keltette.
- Tünés innen Dorián! – mondta a lány félálomban és a hang felé hajította párnáját, remélve, hogy eltalálja bátyját.
- Rossz hírem van kislány! – mondta egy férfi, ám ez nem Rebeka bátyjának a hangja volt. Rebeka hirtelen kinyitotta a szemét és felült az ágyán.
Az ablak mellett egy magas fiú állt. Szőke rakoncátlan tincsei csontos arcába lógtak. Szinte fekete szeme csillogott a felkelő nap fényében. Arcán olyan széles és édes mosoly terült el, amihez foghatót Rebeka még soha életében nem látott. Kezében pedig ott tartotta Rebeka párnájat. Talán pár évvel lehetett idősebb a lánynál. Egy fekete térdnadrágot és fehér pólót viselt. Még ruhán keresztül is látszott, hogy izmos.
- A rossz hír, hogy nem Dorián vagyok – mosolyodott el a fiú még szélesebben és visszadobta a párnát. 
Rebeka felsikított. A fiú összerezzent, majd mikor hallotta a mellettük lévő szobaajtó csapódását, szélsebesen kinyitotta az ablakot és a párkányt megmarkolva kiugrott rajta.
A következő pillanatban Dorián szinte kitépte az ajtót a helyéről és berontott húgához, készen arra, hogy bárkit megöljön, ha kell.
- Mi történt? – kérdezte mikor már a szoba közepén állt és értetlenül nézett Rebekára.
- Csak rosszat álmodtam – vágta rá a lány és zavartan beletúrt a kócos hajába.
- Óó. Értem. Próbálj meg még aludni egy kicsit – mosolyodott el, majd közelebb lépet húgához, nyomott egy puszit a homlokára és kiment a szobából.
Rebeka felállt és oda ment az ablakhoz. Kinézett rajta, aztán becsukta az ablakot.
Ekkor újra megszólalt mögötte az ismeretlen hangja.
- Ez vicces volt. Szeretek ablakokon kiugrálni – nevetett a fiú. Rebeka megfordult és a fiú ott állt mögötte.
- Mi a… - hüledezett a lány, majd ösztönből ökölbe szorította kezét, közelebb lépett hozzá és amilyen erősen csak tudta, megütötte a fiút. Az ütés a szeme alatt találta el és látszólag váratlanul érte, mert arcára meglepődés ült ki, de fájdalmat nem mutatott.
- Én is örülök, hogy megismerhetlek Anasztázia. Vagy, hogy is hívattatod most magad? Rebeka? Ja, igen, Rebeka. Mellesleg szép ütés és szép sikítás volt. Legközelebb hanyagold mindkettőt, ha kérhetem – mondta gúnyosan, majd elkezdett a szobában sétálgatni és körbe nézni. Az ajtó melletti tükörhöz lépett és a rajta lévő képeket nézegette. Először azt a képet nézte meg, amin Rebeka a családjával volt. Majd arra a képre pillantott, ahol Lilivel pózolnak. Rebeka felfújt arccal, szemét becsukva látszott, Lili pedig kinyújtott nyelvel és kidülledt szemmel tartotta a telefont, amivel készült a kép.
A fiú közelebb hajolt a képhez és hümmögött.
- Érdekes. – motyogta halkan.
Az Anasztázia név hallatán Rebeka rájött, hogy a fiú valószínűleg tud pár dolgot és segíteni fog. Még az is lehet, hogy természetfeletti lény.
- Ki vagy? – kérdezte a lány félve.
- A nevem Gergő. Tündér vagyok és mától az edződ.
Szóval örülnék, ha nem sikoltoznál és ütnél meg többször – mondta miközben épp a lány asztalán matatott valamit.
- Most ez komoly? – gondolta magában Rebeka – tényleg edző kell nekem. Ráadásul pont egy ilyen öntelt alak?
- Nem gondolom, hogy öntelt lennék, de igen. Az ütésed erejéből kiindulva valóban edző kell neked. De ne aggódj, én sem vagyok oda meg vissza az ötletért – fordult a lány felé Gergő.
Rebeka elképedve állt vele szemben.
- Ezt… Ezt mégis… Mégis hogy? – hebegte a lány – Csak gondoltam rá… Nem is mondtam.
- Mint mondtam, tündér vagyok – mosolyodott el a fiú. Látszott rajta, hogy örül, hogy sikerült zavarba hoznia Rebekát – Nem kezdem el mondani. Lesz épp elég időnk az edzéseken. Jut eszembe, három óra múlva találkozunk ezen a címen. Kényelmes ruhában gyere, és ne késs! Pontban nyolckor!– mondta, majd letett egy cetlit az asztalra, az ablakhoz lépett és újra kiugrott rajta.