A Hang

12

- Nem erre készültem föl. – védekezett a fiú. Rebeka a hangjában egy kis sértettséget vélt felfedezni. – Nem vagyok megsértődve! Folytassuk inkább.
- Rendben. Kíváncsi vagyok, melyik elem az enyém.
- Ezt sokkal nehezebb kideríteni. Egyáltalán nem biztos, hogy már előjött, vagy, hogy látatlanban tudod annyira irányítani, hogy rájöjjünk. Tartsd a kezed! – Rebeka kinyújtotta a kezét Gergő pedig egy kis földet szórt a tenyerére. – Először is nyugodj meg. Megint ürítsd ki a fejed. Ha kész, akkor ugyanúgy, mit a fűszálnál, képzeld el, ahogy lebeg előtted a föld. Ha a föld az erőd, akkor úgy, mint az előbb, érezni fogd.
Rebeka bólintott és minden erejével összpontosított a földre. Elképzelte maga előtt, ahogy ott lebeg a tenyere fölött. Pár percig próbálkozott, majd leszórta a kezéről a földet és megrázta a fejét.
- Semmi. – mondta. – Még csak a legkisebb szikra sincs meg.
- Ne add fel kislány! Mondtam, hogy az elemmel nehezebb. Lehet, hogy még napokig nem fog sikerülni. – mondta Gergő. Rebeka remélte, hogy bíztatásnak szánta, de egyáltalán nem annak hatott. Rebeka pont, hogy csak aggódni kezdett. Mi van, ha nem fogja tudni elsajátítani a küzdelemig? Mi van, ha nincs is elemi ereje? Mi van, ha nem is tündér, és Gergő csak olvasott a gondolataiban és azért mondta el, hogy mire gondolt, hogy felvidítsa?
- Nem. – gondolta magában Rebeka. – Olyan nincs, hogy Gergő csak azért csinál valamit, hogy felvidítson.
- Na jó. Figyelj! Ha gondolod, otthon majd kipróbálhatod anyukádon az igézést. Nem azért mondtam el, hogy felvidítsalak. Nem érdekel, ha rossz kedved van, vagy fáradt vagy. Nem nyaralni vagy itt. Szóval folytassuk. – szakította félbe Rebeka gondolkodását Gergő eléggé mérges hangon. – Gyerünk le a tóhoz. – azzal felállt és elindult le a partra. Rebeka lesütött szemmel követte. Nem is érti, hogy jutott ilyen az eszébe. Itt és most éppen az életéért küzd. Nem gondolhat a „Mi van, ha…” kérdésekre.
A tóhoz leérve leültek közvetlenül a víz mellé.
- Gergő, ha azt mondom neked, hogy ne olvass a gondolataimban, akkor az működni fog? – érdeklődött Rebeka.
- Valószínűleg. Próbáld ki. – vonta meg a vállát a fiú, majd Rebeka felé fordult.
- A kedvenc színemre fogok gondolni. Mond majd meg mi az. – Gergő bólintott egyet.
Rebeka mélyen belenézett a szinte fekete szempárba.
- Ne olvass a gondolataimban. – mondta határozottan. Tovább nézte Gergő szemeit, majd kimondta még egyszer lassabban és még határozottabban – Ne olvass a gondolataimban! – Rebeka ez után a kedvenc színére kezdett gondolni
Gergő összehunyorította a szemét és közelebb hajolt Rebekához, mintha így jobban hallaná a kedvenc színét.
- Bordó. – mondta végül Gergő. Rebeka lebiggyesztette kicsit ajkait és lehajtotta a fejét. – Egy ideig nem hallottam semmit, aztán mintha elkezdtél volna kiabálni. Sokkal hangosabb volt, mint eddig. De most folytassuk. A víz talán egy kicsit nehezebb, mint a föld. Itt nem csak pár földdarabkát kell megmozgatnod, hanem egy egész tóra kell kihatással lenned. Kicsit hullámzik. Próbáld meg elérni, hogy ne tegye.
Rebeka bólintott egyet, elkezdte mereven nézni a vizet és csak arra gondolt, hogy az egyhelyben maradjon.
- Gyerünk kislány! Nem érünk rá egész nap. – mondta Gergő pár perc elteltével.
- Nem. Ez sem az igazi. Nem fog menni. – mondta Rebeka reményvesztett hangon és megrázta a fejét. Gergő ránézett. Tekintete szigorú volt és hideg. Egy ideig csak nézte Rebekát, aztán megszólalt.
- Ha én is ilyen könnyen feladnám, akkor már tegnap sem kellett volna jönnöd. – kezdte lesajnálóan végül – Már megmondtam párszor, hogy az elemekkel nehéz lesz, mert le kell győzd a fizika törvényeit. Ha ez egyszerű lenne, akkor nem tartana évekig, amíg fejlődünk. Ha úgy állsz hozzá, hogy nem fog menni, akkor tényleg nem fog. – a hangjában volt némi elítélés, de valahogy mégis bíztató volt. Gergő mindig így beszél a lányhoz. Mindig volt gúny vagy lenézés a hangjában, de mégis mindig építőjellegű és megnyugtató volt. – Próbáld meg még egyszer, és ha most sem sikerül, akkor áttérünk a levegőre.
Rebeka vett egy mély levegőt, behunyta a szemét és száműzött minden gondolatot a fejéből. Csak arra koncentrált, hogy a víz ne mozogjon. Semmi másra nem gondolt, de a tó hullámzása egy pillanatra sem állt meg.