A Hang

27

- Johanna meghalt. – mondta az Alak. Rebeka szeme kikerekedett, a levegő megállt a tüdöjében.
- Akkor már értem a fekete rózsát. – mondta halkan Gergő. – Hogyan halt meg? – tette fel a kérdést Rebeka helyett.
- Álmában. Megfulladt. – felelte az Alak.
- Eszter volt. – közölte Gergő.
- Ez nem olyan biztos. – ellenkezett az Alak. – Elvégre Eszter évszázadok óta halott. És senki nem képes visszajönni a halálból.
- Elfelejted, hogy Eszter egy ősi boszorkány. A leghatalmasabb és legerősebb a világon. Bármire képes. Bármi jut az eszébe azt… - Gergő hirtelen hallgatott el. Pupillája kitágult, teste megmerevedett. Megint hallotta. Hallotta a női hangot, ami már napok óta suttogott neki. – Ide figyelj Rebeka. – fordult gyorsan a lány felé. – Bármi lesz is, menj az Alakkal és Ambrussal. Keressétek meg a testét és törjétek meg azt a kicseszett átkot. – hadarta mélyen belenézve Rebeka smaragdszemeibe. – Nem tudom, hogy most mi lesz, de ha kell, ölj meg! Érted? – kérdezte és még mélyebben belenézett az igéző szempárba. – Rebeka, meg akarlak majd ölni. De nem halhatsz meg! Nem, mert te vagy az. A kentaurok megmondták. De Eszter nem akarja. Ha te meghalsz, akkor vége. Te vagy az utolsó. – Rebeka értetlenül nézett Gergőre. – Amióta kijöttem a korházból hallom Esztert. Suttogott eddig. Arra kért öljelek meg. Azért nem bírtam magammal a múltkor. De most. – Gergő két kézzel megfogta a fejét. – Most tombol. Ordítozik. Sikítja, hogy öljelek meg.
- De nem fogsz megölni. – jelentette ki Rebeka, bár ebben nem volt olyan biztos.
- Rebeka, ennek a nőnek hatalmas az ereje. – hadarta Gergő. – Nem tudok neki csak úgy nemet mondani. – Rebeka már nyitotta a száját, de a fiú közbe szólt. – Nem, ezt nem tudod igézéssel elfedni. Úgyhogy induljatok. Felkészültél. Erős vagy és nincs Johanna. Nem kell kivel megküzdened. – Rebeka nem moccant.
- Gergő. – szólt halkan a lány. – Azt ígérted, megvédsz. Hogy velem maradsz, és nem hagyod, hogy bajom essen.
- Rebeka. Tudom, mit ígértem, de Eszter egyre jobban üvölt ide bent és nem hiszem, hogy túl sokáig bírnám tartani magam. Szóval menj! – parancsolt rá szigorúan.
- Gergő. – lépett közelebb Rebeka.
- Menj! – ordított rá. – Vidd el. – nézett az Alakra.
Az Alak Rebeka mellé lépett, megfogta a karját, aztán felnézett Gergőre. A fiú behunyt szemmel állt előttük és a fejét fogta. Csendesen motyogott magának valamit. Rebeka zöld szemei megteltek könnyel, agyát újra elborította a félelem. Nem akarta ott hagyni Gergőt.
- Viszlát! – mondta az Alak. Gergő hirtelen kapta fel a fejét. Egyenesen Rebekára nézett. Szeme más volt, mint eddig. Pupillája kitágult, a szemgolyója bevérzett, tekintete üvegesen meredt Rebeka smaragdszemeibe.
Aztán gyors mozdulattal megindult feléjük. Rebekának sikítani sem volt ideje, mire az Alak magával ragadta a sötétségbe. Az űr, amibe az Alak rántotta teljesen elnyelte Rebekát. Felemésztette és a lány érezte, hogy egy részét ott hagyta a kunyhóban, az erdőszélén, Gergővel.

∞

- Rebeka. – szólítja az Alak.
Leggé pereménél, egy elhagyott házba hozta. Rebeka az előző nap óta, amióta ott hagyták Gergőt, meg sem szólalt. Egész végig egy fotelben kuporgott, a teste folyamatosan izzott, még éjjel sem aludt.
- Rebeka! – szólt neki hangosabban ezúttal Ambrus. – Elhiszem, hogy hiányzik Gergő, ha lány lennék nekem is hiányozna, viszont most koncentrálnod kell. – mondta türelmét vesztve.
Rebeka üveges tekintettel nézett fel a szellemalakra. Ambrus barna haja arcába lógott, fagyos, szürke szemei pedig dühöt, izgatottságot és türelmetlenséget tükröztek.
- Rebeka. – az Alak a lány elé lépett és bár hangjában hallatszódott, hogy ő is türelmetlen, mégis békésen tett javaslatot. – Mit szólnál hozzá, ha megkérném Fülöpöt, hogy had beszélgethess vele, aztán elindulnánk az útra?
Rebeka bólintott. Pár óra múlva az erdő városhoz közelebbi szélén álltak hárman. Várták, hogy Fülöp felbukkanjon.
- Nem segítünk nektek. – lépett ki a kentaur a fák takarásából. Hangja kimért volt, és mintha mélyebb lett volna, mint máskor. Rebeka az erdő sűrűjébe pillantott. Azonnal kiszúrta a csordát.
- Nem azért jöttünk. – szólt közbe türelmetlenül Ambrus.
- Lényegében de. – vágott közbe az Alak. – Segítséget kérünk, de nem úgy, ahogy gondolod. Rebekának magyarázat kell, különben teljesen meg fog őrülni.
- Válaszolj a kérdéseimre. – mondta halkan a lány. – Kérlek!
Fülöp belenézett Rebeka szemeibe és elgondolkodott.
- Vigyázok rá. – nézett végül a kentaur az Alakra. Ő bólintott, majd Ambrussal együtt eltűnt.