A Hang

21

Ezek után beszélgettek még, miközben Rebeka sétálgatott a kunyhóban, vagy leült a kanapéra. Épp ott ült, amikor megjelent az Alak.
- Lili, most mennem kell. – nézte azt a helyet, ahol az Alak szemét sejtette.
- Rendben. Jó utat! Nagyon szeretlek Eka! Szia!
- Én is téged Lilsz! Szia! – azzal letették a telefont.
Az Alak még állt egy darabig, majd belekezdett beszédébe. Bár a feszültség érezhető volt a tegnap este történtek miatt, hangja mégis nyugodt volt, és Rebeka egy kis aggodalmat is felfedezni vélt.
- Összefutottam Fülöppel. – szólt. Mivel az Alak, csak megjelent, Rebeka gondolta, hogy ez azt takarja, hogy megkereste Fülöpöt, hogy megkérdezze, minden rendben volt-e. – Mondta, hogy találkoztál vérfarkassal. – Rebeka csak bólintott. – Róluk akkor már csak annyit mondanék, hogy sisakvirággal, másnéven farkasölőfűvel lehet elijeszteni, megbénítani, különleges esetekben visszaváltoztatni emberré, valamint nagyobb mennyiségben megölni őket. – Rebeka próbálta megjegyezni, aztán bólintott.
Az Alak még mindig a kanapéval szemben állt, és úgy tűnt nem áll szándékában elmenni, ezért Rebeka csak várt, hogy elkezdjék az órát.
- Ma a szellemekről fogunk beszélni. – kezdett bele. – A szellemek, mint Ambrus is, anyagtalan lények. Az élők és a holtak világa között rekedt teremtmények. Legtöbbször halott tündérek vagy boszorkányok, de akadnak vámpírok és vérfarkasok is, kivételes esetekben, pedig emberek, mint Ambrus. Mivel nincs fizikai testük, nem tudnak megfogni semmit. Meg tudnak szállni embereket, de ilyenkor a megszállt ember agya érzékeli, hogy valami nincs rendben, és pár nap után beleőrül az alany, legtöbb esetben öngyilkosságot követ el. Ilyenkor a szellem egyszerűen csak elhagyja a testet és éli tovább a féléletét. Nincs szükségük táplálkozásra, pihenésre, vagy egyéb emberi szükségletre. Érthető? – kérdezte a végén az Alak.
- Igen, de lenne egy kérdésem. Te is meg tudsz szállni embereket? – bökte ki. Elvégre a szellemek leírása teljesen illett az Alakra is. Anyagtalan lény, se nem élő, se nem holt és nincsenek emberi szükségletei.
- Nem. – felelte az Alak. – Bár a kérdés észszerű, de nem. Én nem voltam emberi eredetű lény, azelőtt, ami most vagyok. Engem ennek teremtettek, és ha megtörik az átok, valószínűleg én is megszűnök létezni.
Rebeka bólintott. Nem tudta elképzelni, hogy az Alak ne létezzen. Pár percig csak csendben voltak, aztán eszébe jutott az, amit a szürke kentaur mondott. Vajon az Alak tud valamit?
- Ma, amikor a kentaur csordával voltam, - kezdte Rebeka. – mondtak valamit, amit nem igazán értek.
- Mit? – kérdezte gyanakodva. Tehát tud egy s mást.
- Az egyikük ezt mondta: „Eljön majd. Eljön, aki mindkét fajba tartozik. Eljön, aki fényt hoz a sötétségbe. Akinek mindenki engedelmeskedik. Aki megteszi, amit kell. Aki visszaadja szabadságunk. Aki miatt visszakapjuk azt, ami a miénk. Már úton van.” – idézte Rebeka.
- Nem tudom, mire utalhat. – mondta az Alak. Őszintének tűnt. – Minden esetre, pihenned kell. Holnap próbálj meg érzelmek nélkül lángra lobbanni. – tanácsolta még utoljára.
- Kösz az órát. – aztán az Alak eltűnt.
Rebeka a nap hátra lévő részében kiment a lovakhoz, olvasott és vacsorát csinált magának.
Másnap reggel megint korán kelt, bár most nem rémálom miatt. Kikászálódott az ágyból, megmosdott, ivott egy kávét és már ment is edzeni. Egészen addig edzett, míg az Alak meg nem jelent a következő órára. Mikor megjött Rebeka leült a tatamira és figyelmesen hallgatta az Alakot a boszorkányokról.
- Ez az utolsó elméleti óra, ugyanis a boszorkányokon kívül már csak kihaló félben lévő teremtmények vannak, így csekély a valószínűsége, hogy találkozunk velük. Térjünk is rá a boszorkányokra. – kezdte az Alak. – A boszorkányok érdekes ismérvje, hogy nincs belőlük férfi egyed. Csak örökösödés útján lehet azzá válni, és a tündérekhez hasonlóan, náluk is tizennyolc évesen tűnnek fel először a jelek. A feketemágia náluk tiltott, ennek ellenére vannak boszorkányok, akik használják, ennek élő bizonyítéka vagyok én. A feketemágia olyan sok energiát vesz el a boszorkánytól, hogy végleg elveheti az erejét, rosszabb esetben az életét is. Védekezni ellenük amulettel lehet. Azt viszont egy másik boszorkánynak kell elkészítenie. Vannak erősebb boszorkányok, akikben több erő van, ezért uralkodni tudnak a többi boszorkány, illetve lény felett. Ők Salem-ből számaznak. Eszter is közéjük való, de ezt már mondtam régebben. A boszorkányokról ennyit. – fejezte be. Rebekának úgy tűnt az Alak siet valahova, és nem is tévedett ugyanis kis hallgatás után megszólalt. – Ha nincs kérdésed, akkor én mennék. Van még elintézni valóm Ambrussal. – Rebeka csak megrázta a fejét, mire az Alak már el is tűnt.
Rebeka teljesen egyedül érezte magát, és miután az Alak elment minden napja ugyanúgy telt. Éjjelente szerencsésebb helyzetben nem álmodott, vagy ha igen mindig ugyanazt, ahogy megölik a családját, majd reggel felkelt, megmosakodott, kávézott, edzet, ebédelt, lovagolt, edzet, vacsorázott, olvasott és aludt.
Egy ideig frusztrálta a hatalmas csend, de a harmadik nap délutánjára már élvezte az egyedül létet. Nem zavarta senki, se kentaur, se vámpír, se vérfarkas, se az Alak. Úgy érezte eltűnt a világ szeme elől, és senki nem tudja, merre lehet. Teljesen ki akarta zárni a külvilágot, ezért még a telefonját is kikapcsolta. Bár teljes volt a nyugalom körülötte, elővigyázatosságból mindig tartott magánál egy tőrt.