A Hang

28

- Miért olyan fontos, hogy valaki megtörje az átkot? – kérdezte azonnal Rebeka, most már hangosabban és bátrabban.
- A lények nem csak téged akarnak megölni. – kezdte Fülöp. – Azért, hogy elkapjanak egy-egy leszármazottat, képesek leleplezni saját magukat. A lények így is nyomorban élnek már, de a boszorkány csak ront rajta. Arról nem is beszélve, hogy egymást is megölik akár, csak azért, hogy az övék legyen a dicsőség.
- A kentaurok miért nem bántanak? – tette fel a következő kérdést.
- Mert nekünk soha senki nem parancsolt. Ezért is maradhattunk az erdőkben. Amikor a háború folyt, akkor sem álltunk egyik oldalra sem. Nem harcoltunk senkiért, és ez most is így van. A boszorkány alkuldozott egy ideig, de belátta, hogy teljesen felesleges.
- Gergő miért fordult ellenem? – jött az újabb kérdés. Rebeka hangja újra elhalkult, szeme pedig megtelt könnyel.
- A boszorkány miatt. Azt akarja, hogy úgy érezd egyedül vagy, hogy senki nem véd meg, hogy gyengének lásd magad, ezért meghátrálj.
- Eszternek miért olyan fontos az átok? Hisz már nem is él. – folytatta Rebeka újra erősen és hangosabban.
- De nem is halt meg. Valahol félúton van. – magyarázta Fülöp. – Gondolj bele. Évszázadok óta az az egyetlen elfoglaltsága, hogy ártatlan embereket kerget, gyilkol meg és fajokat uszít egymásnak, ezzel kihalásra ítélve őket. Arról nem is beszélve, hogy egy gonosz embernek nincs is fontosabb, mint a bosszú.
- Mit jelentett az, amit a múltkor az egyik kentaurod mondott? – érkezett az újabb kérdés. – „Eljön majd. Eljön, aki mindkét fajba tartozik. Eljön, aki fényt hoz a sötétségbe. Akinek mindenki engedelmeskedik. Aki megteszi, amit kell. Aki visszaadja szabadságunk. Aki miatt visszakapjuk azt, ami a miénk. Már úton van.” – idézte fel. – És ki mondta ezt nektek? És miért gondoljátok, hogy én vagyok az? Miért hiszi mindenki, hogy én vagyok az, aki mindenkit megszabadít? – buktak ki a kérdések a lányból.
- Az átkot meg kell törni. Ezt már tudod. – kezdett bele Fülöp. – Pár évtizede segítettünk egy leszármazottnak. Az Alak megkért, hogy vigyázzunk rá egy éjszakát. Aludt, amikor megszállta valami. Miután elmondta, amit akart holtan esett össze. Az eset után már végképp nem segítettünk senkinek sem.
- De miért hiszitek azt, hogy rólam beszélt? – kérdezte kicsit nyugodtabban.
- Mindkét fajba tartozik, tehát nem tisztavérű, hanem félvér. Te az vagy. Aki fényt hoz a sötétségbe. Világít. Fel tud gyulladni. Akinek mindenki engedelmeskedik. Bármit kér, azt megteszi mindenki. Igéző vagy. Bármit kérhetsz bárkitől, megkapod.
- Gergő azt mondta, én vagyok az utolsó leszármazott. – suttogta Rebeka.
- Megeshet. – mondta kimérten a kentaur. – Elvégre Johanna meghalt. A boszorkány pedig számon tartja, hogy ki tudja megtörni az átkot. Gergőt most Eszter irányítja, úgyhogy megeshet, hogy jól tudja, és tényleg te vagy az utolsó.
- De hát Eszter az ősöm. Gergőt azért tagadta ki, mert megölte az egyik sarját. Akkor miért akarja megölni az összeset?
- Bosszúból. – közölte egyszerűen Fülöp.
- És a bátyám? Ha én egy leszármazott vagyok, akkor Dorián is. – szólalt meg pár perc elteltével újra a lány.
- Dorián vadász. És nem félvér. – magyarázta Fülöp.
- Rajtam kívül már nincs senki? – kérdezte inkább magától a földet pásztázva. – És, ha én is meghalok? – nézett fel újra Fülöpre.
- Akkor vége. – mondta egyszerűen a kentaur. – Ha meghalsz az átok nem fog megtörni, és mivel nincs gyermeked, ezért vége lesz. A lények nem fognak többet gyilkolni, Ambrus örökké szellem marad, Eszter pedig talán végleg elmegy. Te vagy az utolsó, és veled, akárhogy is, de vége lesz.