A Hang

11

Gergő vetett rá egy lesújtó pillantást, majd az íjászati sarok felé indult.
- Gyakoroljuk a célzást, aztán ebéd.
Rebeka követte Gergőt a sarokba, felvette az egyik íjat és egy nyilat, kifeszítette, célzott és lőtt.
- Kislány! Ez most komoly? – húzta fel Gergő a szemöldökét. A nyíl ugyanis nem a céltáblába fúródott bele, hanem az azt tartó hungarocelltáblába. Gergő a kezébe adott még egy nyilat. – Mondtam tegnap. Ne lógasd a könyököd! – és feljebb lökte Rebeka könyökét, aztán körbe járta és nézte, hogy min kell még javítani. Mikor mögé ért rátette kezét Rebeka hátára és kicsit megnyomta. – Húzd ki magad! – mondta szigorúan, majd tovább indult. Rebeka kihúzta magát és várta a következő utasítást. – Érd el, hogy ne remegjen a kezed, különben soha nem fogsz tudni jól célozni. – Rebeka minden erejével összpontosított, hogy ne remegjen a keze. – A fejed pedig lehet még közelebb az ideghez. Úgy pontosabb lesz. Most jó lesz. Célozz és lőj! – Rebeka beszívta a levegőt, célzott, aztán kilőtte a nyilat.
Nagy meglepetésére a nyíl a piros körbe fúródott bele. Úgy tűnt Gergő is meglepődött, mert szemei kitágultak.
- Látod kislány? Megy ez. Még egyet! – Rebeka az egy óra alatt nagyon sok nyilat lőtt ki. A legtöbb után Gergő tett valami megjegyzést, de a végére már kevés dologba tudott belekötni.
Edzés után visszamentek a kunyhóba. Gergő, bár megsértődve, de neki állt ebédet csinálni. Rebeka eközben gyorsan elment letusolni, aztán belépett a szobájába, hogy a könyvespolcról kiválasszon egy könyvet. A polc tele volt klasszikusokkal. Volt ott Shakespeare, Mark Twain, Tolkien, de ott volt az összes Harry Potter könyv és pár kisebb regény. Legalább száz könyv volt ott és Rebeka lefogadta volna, hogy Gergő szobájában is van még száz. Rebeka választani se tudott.
- Melyik a kedvenc könyved? – kérdezte végül Gergőt, hátha tud segíteni eldönteni, hogy melyiket olvassa.
- A kedvencemet nem ajánlom. Olvasd inkább Mark Twaintől Ádám és Éva naplóját. Az tetszeni fog. – kiabált vissza a konyhából.
Rebeka elkezdte keresni, de sehol nem találta. Valószínűleg Gergő hallotta a gondolatait, mert azonnal jött a segítség.
- Felülről a harmadik polcon van.
- Köszönöm. – Rebeka egyből meg is találta a vékony kis könyvecskét, levettet magát az ágyra és már fel is lapozta.
Fél óra múlva Gergő elkészült az ebéddel. Ebéd közben Rebeka úgy érezte, kínos lenne csöndben maradni, ezért inkább beszélgetést kezdeményezett.
- Mióta élsz itt? – érdeklődött Rebeka két falat közben. Gergő csak felpillantott a tányérjából és kérdőn nézett a lányra.
- Nem lenne kínos csöndben enni, ne aggódj. – felelte végül.
Rebeka lesütötte a szemét és inkább evett tovább.
- Tizennyolc évesen üldöztek ki a falumból. – szólalt meg hirtelen Gergő. – Rájöttek, hogy tündér vagyok, megijedtek és elküldtek. A kunyhó üresen állt, amikor megtaláltam. Kicsit felújítottam és az óta itt élek. A tisztáson két ló élt, akik egy idő után megszoktak és megszelídültek. Az istállót átalakítottam edzőteremmé. Ételért a városba szoktam járni. – fejezte be végül.
- Melyik faluból jöttél? – faggatta tovább.
- Tényleg érdekel? – húzta fel a szemöldökét Gergő. Rebeka csak bólintott egyet. – Korió. A Vuno-hegység lábánál van, a mögött a tó mögött, ahol tegnap voltunk.
Rebeka kérdezett volna még, de Gergő közbe vágott, mielőtt még nyithatta volna a száját.
- Edd meg gyorsan, aztán kezdjük az órát. – azzal felállt, betette a tányért a mosogatóba és kiment a kunyhóból.
Rebeka megette az utolsó pár falat spagettit, majd kiment a tisztásra. Gergő a kis domb tetején állt Álogó mellett és lenézett a tóhoz. Rebekához azonnal odament Meszá. A lány kicsit megsimogatta, aztán elindult Gergő felé, miközben a ló hűségesen követte őt. Pár méterre Gergőtől végül megállt.
- Megígértem, hogy mesélek neked a tündérekről. A mai óra anyaga mi leszünk. – kezdte Gergő Rebekának háttal.
Rebekát ezek a lények érdekelték a legjobban. Érdekelte, hogy a gondolatolvasáson kívül milyen képességeik lehetnek még, hogy hol élnek, honnan lehet felismerni őket és minden, ami velük kapcsolatos.
- Te is az vagy. Legalábbis valószínűleg az vagy. – hátra fordult Rebekához, majd leült. Rebeka nagyon meglepődött ezen a kijelentésen. Persze, még hogy ő tündér. De inkább nem mondott semmit, hanem leült Gergővel szembe.  – Ha nem is tisztavérű, hanem csak félvér, de tündér vagy. A tündér DNS lappanghat, akár generációkon keresztül, úgy mint a boszorkányság. A vámpír is és a vérfarkas is átváltoztathat, de ez nem. Itt vagy tündér vagy, vagy nem.
Gergő körbe nézett. A lovak tőlük pár méterre legeltek.
- Pontosan ugyan olyanok vagyunk, mint egy ember. Bár jó pár évvel tovább élünk, mint ti, nem tudnátok minket csak úgy megkülönböztetni magatoktól. Csak, ha lelepleződünk.
- Te is lelepleződtél? – vágott közbe Rebeka.
- Amikor rájöttem, hogy mi vagyok, még nem tudtam irányítani. Folytassuk. Magunktól nem ölünk, csak ha felbérelnek minket, vagy életveszélyben vagyunk. Az észjárásunk páratlan, a logikánt legyőzhetetlen és gyorsan tudunk gondolkodni és új megoldást találni, ha valamit elrontottunk. – csettintgetett az ujjaival, illusztrálva a gyors gondolkodást. – Legtöbbünk eléggé magának való, de vannak, akik nagyon szociálisak. Megölni úgy lehet, mint egy embert. És akkor most jön a legérdekesebb rész. Minden tündér rendelkezik egy erővel és egy elemmel. A leggyakoribb erő a levitáció, aztán a gondolatolvasás, majd az igézés és végül a láthatatlanság. A négy elem közül a föld és a víz a leggyakoribb, majd a levegő és a tűz. Száz tündérből talán egynek tűz az ereje. Levitációnál bármit tud lebegtetni, ha elég erős az illető, akkor még egy házat is képes felemelni. Gondolatolvasásnál az emberek és a lények fejébe látunk bele elsősorban, pár év tanulással el tudjuk sajátítani, hogy az állatokéba is bele tudjunk nézni. Az igézés már nehezebb. Ennél egy kezdő tündének teljes nyugalom kell és koncentráció. Mélyen bele kell néznie alanya szemébe, hogy rá erőltethesse akaratát. A láthatatlanság magáért beszél, de ez nagyon ritka, mert itt a tündérnek minden molekuláját irányítania kell. Eleinte általában csak egy-egy testrész sikerül nekik, vagy csak pár pillanatra. Az elemek már bonyolultabbak. Földnél nagyon sok mindent tudunk irányítani. Föld, sár, kavics, vagy bármi, amiben van egy kis föld. A víznél tudnak fagyasztani, olvasztani vagy felforralni. A gyakorlottabb a sárban lévő vizet is tudják irányítani. Az igazi profik, pedig a testben lévő víz irányításával az egész testet képesek mozgatni. Ez több évtized gyakorlásba kerül és nagyon veszélyes, mert egy rossz mozdulattal kiszívhatják belőlünk a vizet és megölhetnek ezáltal. Levegőnél leginkább csak szelet tudnak gerjeszteni. A jobbak a hőmérsékletét is tudják változtatni. A tűz szinte nem létezik. Én még nem találkoztam olyan tündérrel, akinek ez lett volna az eleme. Tudtommal, ezzel az elemmel bármit lángra tud gyújtani, az, aki birtokolja. Minden világos? – kérdezte a végén Gergő. Rebeka igyekezett mindent felfogni, és úgy érezte sikerült neki, ezért csak bólintott egyet.
Gergő biccentett, majd keresett a fűben egy kavicsot, felvette és rárakta kinyújtott tenyerére. Felpillantott Rebekára, aki feszült figyelemmel nézte a kavicsot. Gergő eleresztett egy félmosolyt, majd elkezdte lebegtetni a kődarabot.
- Ezt egy jobb bűvész is meg tudja csinálni. – nevetett fel a lány.
- Valóban? – húzta fel egyik szemöldökét a fiú, majd visszaengedte kezébe a kavicsot. – Akkor nézz körül! – Rebeka elfordította a fejét és körbe nézett.
A tisztáson és a tóban lévő összes kisebb és nagyobb kavics felemelkedett a földről. A látvány elképesztő volt. Mintha nem lett volna gravitáció, úgy lebegtek ott körülöttük. Rebeka felállt és elképedve fordult körbe.
- Erre is képes egy jobb bűvész? – kérdezte szarkasztikusan a fiú.
Rebeka nem válaszolt, helyette odalépett a legközelebbi kavicshoz és megfogta. Kíváncsi volt, hogy vajon, ha újra elengedi, akkor, leesik-e vagy lebeg tovább. Kinyitotta hát a tenyerét, pár pillanatig még tartotta a követ, majd lassan elkezdte leengedni a kezét. A kődarabka tovább lebegett, pont olyan magasan, ahogy odarakta.
- Na elég lesz. Inkább derítsük ki, milyen erőd van. – ekkor az összes kavics egyszerre hullott vissza a földre, vagy zuhant bele a tóba nagy loccsanás kíséretében.
Rebeka visszaült Gergővel szembe és várta az utasításokat.
- Kezdjük az erőkkel. Mivel a levitáció a leggyakoribb megpróbáljuk, hogy fel tudsz-e repíteni egy fűszálat. – Gergő letépett egy szálat és Rebekának adta. – Hány éves is vagy? Tizennyolc? – Rebeka bólintott – Akkor már elő kellett jönniük az erőknek. Tedd a kezedre. – Rebeka rátette kinyújtott tenyerére a fűszálat. – Most ürítsd ki a fejed! Próbálj nem gondolni semmire. Csak a fűszálra összpontosíts! Ha kész, képzeld el, ahogy lebeg előtted a fűszál. Csak arra a képre gondolj!
Rebeka minden gondolatot száműzött a fejéből és elképzelte, ahogy a fűszál a keze felett pár centivel lebeg.
- Koncentrálj! – mondta Gergő pár perc elteltével.
Rebeka még jobban koncentrálni kezdett, de a fűszál meg se mozdult.
- Érzel valamit? – kérdezte végül Gergő.
- Mit kéne? – nézett fel Rebeka a fűszálról.
- Ha éreznél, tudnád, hogy az az. Nem baj. Már csak három lehetőség maradt. Gondolatolvasás. Egyszerű. Nézz bele a szemembe és próbálj meg belém látni.
Rebeka mélyen belenézett Gergő szemébe és remélte, hogy hallani fog valamit. De semmi.
- Mondd el, mire gondolsz! – gondolta magában a lány, szemét még mindig le sem véve Gergőjéről.
Rebekát ekkor valami melegség öntötte el. Nem tudta mi az, de érezte. Mintha forró teát ivott volna egy hideg napon, a mellkasából indulva szétáradt az egész testében. Még mélyebben belenézett Gergő szemébe és még egyszer megkérte Gergőt gondolatban, hogy mondja el, mire gondol. És Gergő megszólalt.
- A kedvenc színemre gondolok. – mondta, majd elkapta tekintetét Rebekáétól. – Igéző vagy. – jelentette ki kicsit lesajnáló, de mégis elismerő hangon. – És valószínűleg eléggé erős. Első próbálkozásra sikerült, és kimondanod se kellett a kérést.
- Igéző? Király. – mosolygott Rebeka önelégülten és beletúrt a hajába.
- Óvatosan bánj az erőddel! Ne kérj senkit, arra, hogy szeressen, mert ha sikerülne is, akkor se tiszta szeretet lenne és csak ideig-óráig tartani. Ne akard, hogy valaki kérésre megölje magát. Öngyilkosnak lenni, úgy hogy nem akartál az lenni nem valami jó. És vigyázz, mert egy nagyon erős jellemet nagyon nehéz befolyásolni. Érted? – nézett rá Gergő a lányra.
- Értem. De neked akkor nem lehet valami erős jellemed. Eléggé egyszerű volt. – vigyorgott Rebeka Gergő képébe.
- Nem erre készültem föl. – védekezett a fiú. Rebeka a hangjában egy kis sértettséget vélt felfedezni. – Nem vagyok megsértődve! Folytassuk inkább.