11.fejezet: Elfolytott érzések

605 32 2
                                    

/Laila/

Pár órával később Nikol hozta nekünk az ebédet, és ismét leült az ágyam szélére, úgy beszélgettünk. Megkértem, hogy vigye el helyettem az éhezőknek az élelmet. ( Persze ezt mind suttogva, hogy Loki ne hallja meg.)

-Hát még szép, hogy vállalom! A legjobb barátnőmnek bármit!-megölelt, majd hirtelen Loki közbeszólt:

- lányok, mit suttogtok?-kérdezte azzal a sunyi, mégis aranyos mosolyával.

-Semmi, nincs jelentősége! Téged ez nem érint, ne izgatsd fel magad!-válaszoltam.

-Rendben...-megvonta a vállát, majd lefeküdt az ágyára és egy könyvet lebegtetve a feje felett, elkezdett olvasni.

Egy kis ideig még beszélgettünk Nikollal, majd amikor ő elment, elkezdtem gondolkozni a tegnap éjjeli csókon.:
Vajon Loki adhatta? Hmm....ez jó kérdés!....Mondjuk én simán kinézem belőle, és nyilvánvaló, hogy szerelmes belém, hisz teljesen máshogy néz rám, mint mondjuk Nikolra....

-Min gondolkodsz ennyire?-idő közben annyira elgondolkoztam, hogy észre se vettem, hogy Loki az ágyam melletti széken ül és engem néz.

-Ó, öhmm....csak azon, hogy....Áh, nem érdekes! -felültem az ágyamon, és az ablak felé akartam fordítani fejemet, de a herceg óvatosan megfogta államat, majd maga felé fordított:

-Engem érdekel! Mondd el! -ahogy a szemembe nézett, rögtön elvarázsoltak zöld íriszei, így kikívánkozott belőlem a válasz:

-Azon gondolkodtam,.....hogy tegnap éjjel..... Miért csókoltál meg?-erre a mondatomra gyengéden megsimította arcomat, majd így szólt:

-Mert...-hirtelen elhallgatott, majd elteleportált az ágyához....

/Loki/

Mielőtt elmondtam volna neki, megéreztem, hogy jön valaki, ezért gyorsan visszamentem a saját helyemre...

A következő pillanatban megjelent két nővér. Az egyik odament Lailahoz, majd elhúzta a függönyt, a másik pedig leült az ágyam szélére:

-Hogy érzi magát felség?

-Egész jól, köszönöm! -válaszoltam, mire a gyógyító levette a kötést a lábamról és ezt mondta:

-Látom szépen gyógyul a sebe! Mondja, próbált már felállni, vagy járni?

-Igen....és már nem is fáj annyira!-ezután ő visszakötözte a gézt:

-Ha szeretne holnap már visszaköltözhet a hálótermébe! Úgy vélem holnap már alig fog látszani!

-Még meggondolom, de szerintem nem kéne a szobatársamat egyedül hagyni, hiszen rémálmai vannak....az elmúlt éjjel is szenvedett! Valakinek vigyáznia kell rá,.....és ő mégiscsak az én szolgálóm!-a nő eleinte furcsállva hallgatta szavaimat, de utána mosolyogva ezt mondta:

-Ahogy óhajtja felség! Ha így nyugodtabban alszik!-nagyon remélem, hogy nem sejt semmit, mert akkor bizony kapok a fejemre...

-Kérem ez a beszélgetés maradjon kettőnk között! Rendben?-kérdeztem komoly arccal.

💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}Where stories live. Discover now