💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

45.fejezet: Az álompár

/Sif/

-Elegem van belőled, komolyan!!! Mostmár tényleg betelt a pohár, Sif! Eddig túlságosan is elvakított a szerelem, de idővel rájöttem, hogy csak kihasználsz! Csak Lokit akartad féltékennyé tenni.... Tudom, hogy nem is szerettél! Csak egy fránya báb voltam mindig is!!!-mint mostanság legalább hetente háromszor, Thor felháborodva szidott, ordibált velem, miközben én semmit sem csináltam....

-Most komolyan? Megint ezzel jössz?!? Tudod te, milyen unalmas ezt hallgatni?!?

-Hallgatni? Igazán?.... Ezesetben azt javaslom, szedd a sátorfádat, és menj el!...Mi az? Nem hallottad? Tünés!

-Nincs hová mennem! Nekem nincsen se telkem, se házam, se családom... Ugyan hová mehetnék? Hmm?!? Na most legyen nagy a szád, őfelsége!!!

-Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni velem, asszony!... És egyébként is, mi közöm van nekem ahhoz, hová menj! Nem érdekel, csak ne lássalak többet! Megértetted?!?-eléggé felhúzta magát, ezért már nem volt bátorságom vitába szállni vele, inkább engedelmeskedve pakolni kezdtem.

-Jól döntöttél!.... Már azt hittem, katonákkal kell kivitetni innen!....Egy órát kapsz, hogy mindenestől elhúzd a csíkot! Ja, és ha a házassági kötelékkel akarsz érvelni, az nem fog menni! Mert már nem vagyunk hitvesek!!!-s azzal ki is viharzott a helyiségből, én pedig végre kiengedhettem visszafolytott könnyeimet...

/Laila/

Napkelte lehetett, amikor felébredtem Loki miatt, hiszen megéreztem ahogy felkelt az ágyból. A herceg sietve öltözködött, közben pedig néha rám pillantott. Próbáltam színlelni az alvást, de ő még a koromsötétben is észrevett:

-Laila? Csak nem felébresztettelek?

-Neeem, nyugi! Magamtól ébredtem! Mostanság átálltam a néha-néha korán kelésre!-erre csak kuncogva megrázta fejét, majd leguggolt elém, hisz én még feküdtem, lusta voltam felülni.

-Jajj, édesem! Tudod, hogy nem haragszom, ha az igazat mondod!... Bocsánat, hogy felébresztettelek!....Úgy maradnék még egy kicsit, de sajnos hív a kötelesség! Amíg távol vagyok, pihenj annyit, amennyit csak tudsz! Mindennél jobban szeretlek titeket!-megsimogatta a hasamat, majd édesen, szenvedélyesen megcsókolt.

-Mi is szeretünk, Loki!....Vigyázz magadra, este találkozunk!-öleltem meg életem szerelmét, aki erre megpuszilta az orromat:

-Rendben, virágszálam!....-még mielőtt elment volna, a babához is intézett pár szót:

-Ne halljak panaszt rólad, megértetted? Jó babuci legyél!...

Pár órával később....:

/Laila/

Miután Loki elment, pár órát még tudtam aludni, de reggel 7-kor kivert az ágy, mert a kis csínytevőm éhes lett...

-Jólvan, jólvan! Mindjárt kapsz enni, te kis rosszcsont!.... Hogy te milyen kis akaratos vagy! Hehe, mintha csak apádhoz beszélnék, komolyan!... De ne félj, ettől még nagyon szeretlek!-simogattam meg gömbölyű pocakomat, amire egy higgadtabb mocorgás volt a válasz.

Evés közben megérkezett az én drágalátos barátnőm, Nikol. Halkan nyitott ajtót, azt hitte alszom. Lépteit alig lehetett hallani, meg se mert szólalni. Persze először a szobánkba ment, majd onnan egyenesen a fürdőbe, mert azt hitte rosszullét miatt vagyok fent... Nemsokára meg is talált, a konyhában: