💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

33.fejezet: Egy kis incidens

/Laila/

-Szabad egy táncra, felség?-hajolt meg előttem Thor viccelődve, majd kezet csókolt nekem.

-Hát persze, uram!-válaszoltam nevetve, majd elkezdtünk táncolni.

Meg kell mondjam, a király igencsak táncos lábú, hiszen alig tudtam tartani a lépést. Annyiszor megpörgetett, hogy már nagyon szédelegtem.... Amikor már tizedjére csinálta ezt, valahogy elengedtem a kezét, és majdnem elestem. A fejem azért nem találkozott a padlóval, mert valaki elkapott...

/Loki/

Láttam, ahogy Thor kíméletlenül táncoltatta Lailat, és azt is, amikor a lány épp "el akart esni". A baleset megakadályozása érdekében hipergyorsasággal odasuhantam a lányhoz és elkaptam, mielőtt földet ért volna:

-Jól vagy?

-I-igen, azt hiszem!-válaszolta, egy hajtincset elsimítva gyönyörű arcából, majd a felelőtlen bátyám megszólalt:

-É-én nagyon sajnálom, esküszöm nem volt szándékos! Húh, hála neked nem történt semmi baj!-erre én lassan felé fordultam és kissé idegesen, a mutató ujjamat felé tartva így szóltam:

-És ha nem vagyok itt? Te hagyod, hogy megsérüljön!!! És ha mondjuk betört volna a feje?!? Vagy rosszabb?!?!?..... Tudod te, hogy mit kaptál volna tőlem?!? Te idióta!!!.... Hogyha nem szeretnéd megtudni,....többet hozzá se merj nyúlni Lailahoz, megértetted?!?!?-a végére már egy kicsit felemeltem a hangomat, mire a zenekar elhallgatott, így pechkemre mindenki hallotta ezt, és csak minket bámult...

-Megértettem!-mondta, majd sarkon fordult és kiment a teremből, a lány pedig megragadta a csuklómat és elhurcolt egy erkélyre:

-Loki Odinson! Áruld el, ez meg mire volt jó? Mégis mit akartál ezzel elérni?!?

-Azt, hogy megvédjelek, Laila! Mert hogyha ilyen történik, nekem kötelességem vigyázni rád!... Tudod, hogy te mindennél fontosabb vagy nekem, és semmiképp nem tűröm, ha valaki veszélybe sodor!-simítottam kezemet a lány arcára, mire neki könnybe lábadtak szemei:

-Tudom Loki,....de van fogalmad róla, milyen rosszul esett ez Thornak? Ahogy olyan durván beszéltél vele? Rettentően!... Láttam a szemében, hogy ő tényleg nem akart bajt, és sajnálja! Ne hibáztatsd őt, nem tehet róla! Csak megcsúsztam, nem történt semmi!...-ekkor hozzám bújt, majd könyörgő hangon folytatta:

-Loki kérlek....bocsáss meg neki, és... kérj bocsánatot tőle!.... Az én kedvemért!

-Rendben szívem,....csak kérlek ne sírj!-adtam egy puszit a homlokára, majd mielőtt megkerestem volna a bátyámat, a lány a csuklómnál fogva visszahúzott és megcsókolt:

-Köszönöm!

-Szóra sem érdemes! Csak azért teszem, hogy boldog légy, szerelmem!-még egy apró, gyors puszit adtam a szájára, majd elillantam megkeresni Thort.

Egy ideig csak össze-vissza bolyongtam a palotában, majd bekopogtam a bátyám hálótermébe, de senki sem volt ott, ezért elmentem a kertbe és ott meg is találtam őt. Halk léptekkel odasétáltam mellé, majd rá sem nézve így szóltam:

-Bocsáss meg.... Nagyon felkaptam a vizet, és nem figyeltem szavaimra!.... Nem haragszom rád...-én csak a csobogó szökőkutat néztem, de megéreztem, ahogy ő rám emelte tekintetét: