💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

17.fejezet: A falu hősei...

Másnap reggel...:

/Laila/

Ma végre átvehettem a tolvaj ruhámat, és visszatérhettem normális napirendemhez. A kedvemért Nikol felvitte helyettem Lokinak a reggelit, hogy még pihenhessek egy kicsit.

Miután a barátnőm visszajött a hercegtől, már rohantam is az én szerelmemhez... Nagyon izgatott voltam és majd kicsattantam a boldogságtól, hogy újra önmagam lehetek Loki előtt...
Szinte ugrándozva mentem el hozzá, majd bekopogtam az ajtón...
Amikor a herceg meglátott, ledöbbenten nézett rám, szemei felcsillantak:

-Laila?

-Lokiii!!!!-boldogan odafutottam, mire ő felállt, majd erős karjai közé zárt és forrón megcsókolt....Nagyon hiányzott már ez az érzés...

-Ó Laila, el sem tudod képzelni mennyire hiányoztál! Annyira aggódtam érted, úgy örülök, hogy meggyógyultál! -nagy tenyereivel az arcomat simogatta, homlokát az enyémhez érintette...

-Te is hiányoztál, hercegem! -újra megöleltem, hogy érezhessem hajának mentolos illatát, ruhája selymes anyagát.

Szerintem ő is ugyanígy volt ezzel, mert rögtön beleszippantott egyet a hajamba, amikor átölelt...

/Loki/

A boldogságtól majd kiugrottam a bőrömből, nem bírtam magammal, azonnal megcsókoltam. Ez a csók most hosszabb volt,....tele szenvedéllyel, szerelemmel.... Számomra megállt körülöttünk minden!: Az idő, a tér... Egyedül csak Laila és én voltunk mozgásban....
Egyszercsak nyílt az ajtó és éreztem, hogy a látogató Thor volt....A fenébe!...

-Adj egy percet, kérlek! Meg ne mozdulj!-mondtam a kedvesemnek, aki már az ágyamon foglalt helyet, majd kiteleportáltam a szobából és idegesen odamentem bátyámhoz:

-Mi van? Miért nyitottál be?!?

-Loki! Ki volt az a lány, mit keres nálad?-kérdezte végignézve kócos hajamon, félig kigombolt ingemen...

-Csak egy szolgáló.....és nyugi, ez nem az, aminek látszik!

-Értem....szóval már van egy csajod? Előttem nem kell titkolóznod, öcsém!-megveregette vállamat, mire én szúrósan a szemébe néztem és ezt mondtam:

-Ígérd meg nekem,...hogy nem mondod el senkinek! Még anyánknak sem, világos?!?

-Igen....világos....-mondta, majd folytatta:

-Amúgy csak azért kerestelek, mert az újdonsült foglyunk megszökött! Amikor hozzá akartak érni a hasonmásához, az zöld fényben eltűnt!...Loki!....Ugye nem te csináltad azt a varázslatot? Ugye nem te segítettél megszökni neki?-erre én úgy lesokkoltam, hogy elkerekedtek a szemeim....Odinra!!! Nem igaz, hogy minden egyes tervemet keresztezi valami...

-Nem! Thor, én már megváltoztam, ezt te is tudod! Sosem segítenék egy koszos tolvajnak, aki mégcsak magát sem képes megvédeni! -füllentenem kellett, és mázlimra a bátyám szépen el is hitte, amit mondtam...Huh...ez meleg volt!