💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

26.fejezet: Egy régi titok

Hónapokkal később...:

/Loki/

A mai nap különleges és örömtelinek ígérkezik, hiszen Lailaval pontosan egy éve, hogy megismerkedtünk. Ezalatt az idő alatt megszilárdult a kapcsolatunk és csak egy-két napig tartott a harag, utána mindig egy végeláthatatlan csókcsatával kötöttünk békét....
A lányt már nem nagyon érdeklik a szabályok, látszik rajta, hogy a szerelem tüze az ő szívében is örök. Szeret engem, ahogyan én is őt! Így hát úgy döntöttem, hogy évfordulónk alkalmából megkérem a kezét...

-Jó reggelt, megjöttem! -jött be a szobámba a kedvesem nagy mosollyal, s amint letette a tálcát, odajött hozzám és édesen megcsókolt, majd meg is ölelt.

-Már vártalak, szerelmem!.....Tudod, hogy milyen nap van ma?

-Öhmm....Péntek? Miért kérded, talán azt hitted vasárnap van? -nézett rám huncut mosollyal, majd hozzám bújt, amikor leültünk az ágyamra.

-Nem... Nem úgy értettem, bogaram!

-Hát akkor milyen nap? A szülinapod?-láttam a szemében, hogy játszik velem, és csak viccből színleli a butust...

-Á, á! Ez a nap nem rólam szól,....hanem rólunk! -ujjainkat összefontam, a másik kezemmel pedig megsimítottam a lány arcát, mire ő mosolyogni kezdett.

-Teeee, szemtelen nőszemély! Tudtam én, hogy tudtad! Engem nem tudsz kijátszani! -nekiálltam csikizni, mire ő hangosan nevetni kezdett és egy kicsit rugkapált is...
Már féltem, hogy meghallják a hahotázást, ezért egy csókkal elhallgattattam Lailat, aki boldogan viszonozta azt, mire én abbahagytam a csikizést.

-Annyira imádlak, édesem! Pont nekem való cicamica vagy! -a nagy csókcsata közepedte a kezembe varázsoltam a kis gyűrűsdobozt, majd egy kis idő után bele is kezdtem őszinte vallomásomba:

-Édes drága Lailam! Végtelen szerénységeddel, kedvességeddel és alázatoddal elraboltad makacs szívemet! Lenyűgöztél, és elvarázsoltál! Szépséged, akár az angyaloké, mégis én náluk is szebbnek tartalak! Te vagy a legtisztaszívűbb leány, akivel valaha is találkoztam! Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy a sors összehozott bennünket!.....Laila.....hozzám jössz feleségül? -ahogy a szemébe néztem láttam, ahogy íriszeiben könnyek duzzadtak.
Egyszercsak a lány sírva megölelt, ami őszintén szólva megijesztett...

-Annyira szeretnék igent mondani!....De nem tehetem!

-Miért? Laila, esküszöm, én soha nem hagylak el, te vagy az életem! -a mondat végére már az én hangom is egy kicsit elcsuklott...

-Tudom Loki! De nem lehetek a feleséged, hiszen te is tudod, hogy ezért engem száműznének és soha többé nem látnál! Bele se merek gondolni, milyen szörnyűséges lenne nélküled élnem! Mindennél jobban szeretlek, de nem kérhetsz tőlem ilyet! Értsd meg, biztos, hogy szétválasztanának minket! Ha megtennék, én....én azt nem bírnám ki! -a lány szüntelenül csak ölelt, sós könnyeivel az ingemet áztatta...

-Csináljuk titokban! Nem kell ám mindenkinek tudnia róla! Szerzek egy papot és az esküvő után kitörölném az emlékeit, így a mennyegzőnk titokban, kettőnk közt maradna!