💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

43.fejezet: Családi viszonyok...

/Loki/

Épp a szobámban, az ágyamon ülve húztam fel a csizmámat, amikor lassan kinyílt az ajtó, és Laila lépett be rajta. Nem szólt semmit, csak leült mellém.

-Hát szia, kicsim!-öleltem meg, a még mindig néma feleségemet.

-Szia.... Loki,....kérdezhetek valamit?-eddig vigyorogva néztem rá, de ahogy megpillantottam duzzadó könnyeit, egyből lefagyott arcomról az a széles vigyor.

-Persze, kincsem! Mondd csak nyugodtan!

-Miért?.....Miért hagytad el Sifet miattam?-e kérdés mintha csak szíven szúrt volna, s a lélegzetem elállt. Odin szakállára, mi a fenét fecsegett neki már megint az a boszorkány?!?!?

-Mi-miféle kérdés ez, életem? Ez most hogy jön ide?-töröltem le egy könnycseppet a lány bársonyos arcáról, majd megsimítottam azt, mire ő megpuszilta a tenyeremet, és hozzá dörgölőzött, akár egy macska...

-Beszélgetés közben beleláttam Sif fejébe, és éreztem azt, hogy nagyon hiányzol neki! Tudod te, milyen rosszul esik neki ez? Minden éjjel csak miattad hullajt könnyeket, Loki!.... Ezért tudnom kell!.... Miért engem választottál helyette?

-Mert.....mert én nem is szerettem őt! Ő kényszerített, és szerelmi bájitalt itatott velem!.... És nekem nem tűnt fel az ármánykodása.....mert fiatal voltam,.....és ostoba!.... De most,.....most csakis tiéd a szívem! Te vagy a mindenem, Laila! Tudod te, hogy mi mindenben vagy jobb Sifnél?-erre ő csak nemlegesen megcsóválta a fejét, és szipogott egyet.

-Abban, hogy te sokkal kedvesebb, gyönyörűbb,.....és alázatosabb vagy! Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy Te vagy az igazi, hogy Te kellesz nekem!.... És most, hogy házasok vagyunk,.....hogy kisbabánk lesz,....senki és semmi sem állhat közénk! Mi összetartozunk, nélkülözhetetlenek vagyunk egymásnak! Mint fának a lombja,....vagy a háznak a teteje! Ne félj, mi örökké együtt leszünk!.....A saját életemnél is jobban szeretlek!-mélyen belenéztem könnyektől ázó, gyönyörű íriszeibe, majd arcát két kezem közé fogtam, mire ő végre elmosolyodott. Amikor már csak pár milliméter választott el egymástól, a lány így szólt:

-Most úgy megcsókolnálak!

-Nincs megkötve a kezed, bogaram! Nyugodtan megteheted!-egy pillanatig sem tétovázott, s hálásan lecsapott ajkaimra, majd néha-néha boldogan belenevetett a csókunkba.

-Ó, Loki! Te mindig rabul ejted a szívemet! Annyira, de annyira szeretlek!-megölelt újra és újra, én pedig örömmel viszonoztam....

/Laila/

-Tudom, szerelmem! És ne törődj Siffel, ő az én gondom, nem a tiéd! Ne aggódj, majd én beszélek vele! Ne idegeskedj olyasmi miatt, ami már a múlt! Csakis a jelen pillanatok számítanak.....és persze a fényes jövőnk!-mosolyogva gömbölyű hasamra tette egyik kezét, ami nagyon jól esett, mert a pici kezdett már rosszalkodni.

-Igen.... Igazad van!.... Ouh.... szerintem mennünk kéne enni, mert a bébi már nagyon nem bír magával!-nevettem el magam, amikor meghallottam a saját gyomrom korgását.

-Hehehe, jólvan aranyom! Etessük meg a kis manócskánkat!-egy apró csókot adott, majd kézen fogva elindultunk az étkezőbe.

Ahogy beléptünk az óriási, kétszárnyú ajtón, mindenki nagy mosollyal fogadott minket, kivéve Sif... Nade ez most nem számít, csak az, hogy végre itt lehetek együtt, a családommal!...

-Loki, Laila! Csakhogy itt vagytok! Minden rendben, kedveseim?-állt fel az anyósom, majd mindkettőnket egyesével megölelt.

-Hát persze, anyám! Csak együtt voltunk egy kicsit!-nézett rám a herceg, majd lassan összefonta ujjainkat.

-Nagyszerű!....Akkor gyertek, van még itt sok finomság, amit meg kell enni!-mutatott az asztalra, amely tényleg mindenféle jóval meg volt rakva. Ahogy leültünk, alig bírtam eldönteni, mit egyek. Végül sikerült kiszednem magamnak mindazt, amit megkívántam...

-Hehehe, úgy látom most is két ember helyett eszel, kedvesem! Csak aztán nehogy rosszul legyél nekem itt!-mondta aggódó férjecském, amikor meglátta jól megrakott tányéromat.

-Nyugalom, drágám! Nem lesz semmi bajom, és tudod, hogy én csak a felét eszem meg, hogy a kis jégcsapocskánknak is jusson! Bocsi, de nem tehetek róla, hogy a kicsi az apjától örökölte az étvágyát! Nagyon kis falánk tud lenni néha! És szerintem egy ideig még el kell viselned, hogy púpos a tányérom!-huncutkodtam őfelségének, amire egy orrdörgölés és egy szájra puszi volt a válasz...

/Frigga/

-Hát nem édesek?-fordultam Odinhoz, amikor épp Lokiékon olvadoztam.

-De igen!.... Bárcsak elmondhatnánk ugyanezt idősebbik fiunk kapcsolatáról is!-sóhajtott egyet, a vitatkozó pár felé biccentve.

-Igen.... Olyan kár, hogy Sif nem viszonozza szegény Thor érzéseit!.... Talán a végén szerencsétlen lány az utcán köt ki!

-Így igaz!.... Dehát nincs mit tenni!..... Tudod Frigga, amikor Loki megnősült, rádöbbentem, hogy mégsem hibáztam azzal, hogy elhoztam őt ide gyermekkorában! Hihetetlen, amilyen jó hatással van rá az a lány! Teljesen megváltoztatta!.... De ez nem csak az ő érdeme,.....hanem a tiéd is!-fogta meg a kezem, majd rám mosolygott, én pedig megpusziltam az arcát....

/Thor/

A "drágalátos" feleségem megint vitát indított evés közben, hogy ne igyak annyi sört, és hogy miért nem akarok gyereket! Már vagy két teljes hónapja ez megy! Nagyon kezdem unni...

-Sif, ha ezt most azonnal nem fejezed be, ne is álmodj róla, hogy velem maradj! Még egy ilyen és esküszöm kidoblak a fenébe!-súgtam neki idegesen, mire mint mindig, felállt és kiviharzott a teremből.

Ebéd után, a kertben....:

/Thor/

-Mi a baj, testvér? Történt valami?

-Kérlek ne most, Loki! Nem akarlak téged is terhelni ezzel! Csak a szokásos!.... Megint!-fújtam ki a levegőt, a fejemet csóválva és csak tovább néztem magam elé, a padon ülve.

-Értem..... Tudok segíteni?-ült le mellém és a vállamra tette kezét.

-Nagyon kedves tőled, de sajnos nem tudsz! És nem is akarom elrontani a kedvedet, hisz láttam Lailaval milyen boldogan szórakoztatok az asztalnál! Tudom, hogy csak jófej akarsz lenni, de.....kérlek ne keveredj bele ebbe! Ez az én ügyem!

-Megint hálátlan,.....igaz? -Ó, ne már! Megint a fejemben túrkál....

-Igen..... Pedig én megadtam neki mindent!....Tényleg mindent!

-Értem... De miért nem szeretnél utódot?-ezen a kérdésen úgy meglepődtem, hogy felé kaptam tekintetemet:

-Ki mondta, hogy nem akarok? Minden vágyam egy fiúgyermek, Loki!

-Hát akkor? Akkor mi a baj?

-Az, hogy még nem állok rá készen! Tudom, hogy kell egy utód, hogy átvegye a trónt, de..... Én még félek az apaságtól! Attól a hatalmas felelősségtől!.... Loki, szerinted miért van ez? Hiszen én nem szoktam így félni dolgoktól!

-Jajj, Thor! Sif teljesen tönkretett! Én nem így ismertelek, bátyám!.... Én azt mondom....persze nem bosszúvágyból!... Hogy mondj le róla, dobd ki a fenébe, felejtsd el! Inkább keress helyette egy méltőbb feleségét! Mert te jobbat érdemelsz!-eddig még nem nagyon volt olyan, hogy Loki az én érdekeimet nézte, de most tudtam, hogy jót akar és őszinte...

-Köszönöm öcsém!..... Nagyon büszke vagyok rád, igazi férfi lett belőled!-mindketten felálltunk, majd hálásan megöleltem őt....