💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

52.fejezet: Az ikrek...

/Laki/

Reggel, nagy meglepetésemre anya ébresztgetett, a fejemet simogatva:

-Laki! Kicsikém, ébresztő! Kialszod a medvét a barlangjából!-ült le az ágyam szélére.

-Tudom.... Hogy aludtál, anyu? Ugye nem rosszalkodtak a kistesóim?-nyitottam ki szemeimet, majd megsimogattam anyu hasát.

-Hehe, aranyos vagy! Képzeld....most kivételesen nyugodtak voltak, így ki tudtam aludni magamat!

-Jajj, de jó! Örülök!-felültem, majd megöleltem őt.

-Kisfiam? Kérdezhetek valamit?

-I-igen, hát persze!

-Hogy szerezted ezt a kis puklit a buksidon? Netán elestél?-simította hátra frufrúmat, megtapogatva tegnap keletkezett púpomat.

-Nem... Nem történt semmi, csak....csak.... Nyugi már nem fáj,....nem nagy ügy!

-Ugyan, kincsem! Nekem akármit elmondhatsz, még akkor is, ha szégyelled!-fogta meg a kezem, és másik kezével megsimította arcomat.

-Rendben,....de kérlek ne mondd el apának!....Tegnap, miközben gyíkocskát kerestem, három nagyfiú nyakon csípett, és megaláztak... Amikor a mami megjelent, ledobtak a földre.... Akkor szereztem ezt a sebet!....

-Értem...

-Tudom, küzdenem kellett volna, de gyáva voltam!.... Ha ezt apa megtudja, biztos le fog szidni!-pityeredtem el, mire anya magához ölelt:

-Jajj, Laki! Miket beszélsz? Apukád nem tenne ilyesmit!....Nem kell ám ilyen fiatalon harcosként viselkedned, bogyóm! Még csak egy kisfiú vagy, normális, ha félsz!

-Té-tényleg? Miért mondod ezt?-néztem rá, könnyes szemekkel.

-Mert édesapád is pont ugyanilyen volt! Egy ártatlan, félős kisfiú!.... De nem félt kinyitni a száját... Biztos te sem hagytad magad szó nélkül... Ugye?

-Igen!....

Pár hónappal később.....:

/Loki/

Hajnal 3 óra van, és már egy órája, hogy a fiamat anya gondjaira bíztuk, hisz eljött az idő... Percek kérdése, és megszületnek az ikrek!
Laila teljesen kétségbe volt esve, ezért fogtam a kezét, és nyugtatni próbáltam:

-Nyugalom, Laila! Nem lesz semmi baj!....Nézz rám! Ezaz, nagy levegő! Képes vagy rá, tudom!

-Nem Loki! Ez most más! Tudom, az egyiküket biztos meg tudom szülni, de a másikat.... Mi van, ha nem sikerül?

-Ugyan, kicsim! Ne mondj ilyet!....Láttam a jövőt! Biztosan tudom, hogy sikerülni fog! Bízz bennem, Laila! Te erős vagy, meg tudod csinálni! Mindennél jobban szeretek!!!-szorítottam meg kezét, majd pár másodperccel később megtörtént maga a csoda!:

Egyik baba a másik után sírt fel, de volt egy pillanat, amikor mindannyian ledöbbentünk!: A feleségem nem csak kettő, hanem három gyermeket hozott világra! A harmadik egészen apró, halkan síró, leánygyermek volt. Két testvére egy kissé különbözött tőle, de valamiben mégis hasonlítottak!: Mindhármuknak fekete haja volt.... Tehát két lányom, és egy fiam született idén karácsonykor!....

-Hihetetlenül ügyes voltál, kedvesem! Megmondtam, hogy sikerül! Látod? Megmondtam!-öleltem át a kimerült nőt, aki erre hálásan megcsókolt: