💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

41.fejezet: Az edzések...

Két héttel később....:

/Loki/

Ma reggel érdekes módon kaptam egy levelet, amely bizonyára a palotából érkezhetett, hiszen aranyozott borítékba volt csomagolva. Kíváncsian ki is bontottam azt. Ez állt benne:

Drága öcsém!

Nemrég Jöttünheim hadat üzent Asgardnak, ezért a segítségedet szeretném kérni! Tudom, most legszívesebben elküldenél a Valhallába, de.... Muszáj segítened, mert a sereg kiképzője megbetegedett! Te rendkívül jó harcos vagy, ezért gondoltam, hogy vezethetnéd az edzéseket!...Mit szólsz? Segítesz? Ha igen, kérlek gyere még ma a megbeszélésre, amely pontban délelőtt 10 órakor veszi kezdetét!

Ui.: Mindenki számít rád!

Üdvözlettel: Thor

-Hmmm.... Mindenki számít rám? Pont rám?.... Mondjuk, ha jobban belegondolok, a segítségemmel megerősíthetném a népnek, hogy már megváltoztam, és Lailat is csak így tudom megvédeni!.... De erről ő nem szerezhet tudomást, mert akkor folyamatosan stresszelne és aggódna miattam! Az lesz a legjobb, ha titokban tartom, hogy háború készül....

Két hónappal később....:

/Laila/

Az elmúlt két hónapban Loki minden nap korán felkelt és csak késő este jött haza. Nem mondta, hogy mit csinál, de kezd egy kicsit aggasztani a dolog!...

Egyik reggel direkt korábban keltem és megreggelizve kimentem az udvarra, hogy megvárjam ott a férfit. Kb. 10 perc után megérkezett, és döbbenten meredt rám, amikor meglátott:

-Laila? Hogyhogy fent vagy, mit keresel itt?

-Téged! Elárulnád végre, hogy mégis hová sietsz minden egyes reggel?-kérdeztem idegesen, mielőtt felpattant volna lovára.

-Nyugalom drágám, csak a palotába megyek, elintézni pár fontos dolgot! Ne aggódj, nincs semmi baj! Most indulnom kell, szeretlek!-egy gyors puszit nyomott arcomra, majd felszállt a lóra és elvágtatott....

/Loki/

Rettentően nehéz volt hazudnom a kedvesemnek, de nem tehettem mást! Csak is így óvhatom meg őt és a hazámat!-e gondolatok jártak fejemben, miközben a hűvös, hajnali szélben vágtattam. Az istállóhoz érve letettem lovamat, majd siettem az edzőterem felé, ahol a katonák már tűkön ültek:

-Késett, herceg! Mondja, miért jött ilyen későn?-jött oda hozzám az egyik harcos.

-Magán ügy, katona! De most nem ez számít, menjen vissza a társaihoz!

-Igen is, felség!-miután a katona teljesítette parancsomat, elkezdtük az edzést.

Pár órával később....:

/Loki/

-Nem figyelsz elég jól! Lankad a figyelmed! Hol jár az eszed?!? Újra!-szidott le Volstagg, amikor közelharc gyakorlása folyamán leterített a földre.

-Micsoda? Én teljességben itt vagyok, nem kalandozok máshol!

-Akkor hogy tudtalak legyőzni?-kérdezte, amikor felsegített a porból.

-Nem tudom....

-Na és mi a helyzet odahaza? A nejed jól van?-erre a kérdésére összeráncoltam homlokomat, hiszen őt sosem érdekelte a magánéletem.