💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

24.fejezet: A legnagyobb fájdalom

/Loki/

Reggel, amikor már egy kicsit kijózanodtam, megéreztem, hogy anyám jön, ezért villámgyorsan, egy varázslattal megváltoztattam a látszatot.: Csináltam magamról egy hasonmást, amely átlagos, jól fésült alakomat mutatta, magamat pedig elrejtettem...
Hirtelen anyám benyitott:

-Szervusz fiam! Hogy érzed magad?

-Á, szia anya, rég találkoztunk! Jól vagyok, köszönöm!-válaszoltam vigyorogva, mire anyám elkomolyodott, majd így szólt:

-Nem Loki, nem kell több varázslat!-átlátott rajtam és tudtam, hogyha én nem tűntetem el a hasonmást, akkor ő fogja. Ezért hát lehajtott fejjel végrehajtottam kérését...

/Frigga/

A fiam az ablakban ülve, kisírt szemekkel nézett rám és ezt mondta:

-Ez vagyok én, anyám! Egy összetört, rongyos, bepiált őrült!....Látni akartál, hát itt vagyok!-ahogy észrevettem, hogy a keze véres, rögtön odamentem és szemügyre vettem. Elszörnyedve láttam, hogy sok éles üvegszilánk van a tenyerében.

-Ki művelte ezt veled?

-Én! Én magam tettem ezt a szörnyűséget, hogy szenvedjek!-egy könnycsepp csordult le az arcán, hangja elcsuklott, miközben beszélt...

-Édes fiam, te meg miről beszélsz? Mit tettél, hogy ennyire meggyűlölted magad?....Mondd már, kisfiam!!!-én is sírni kezdtem, hisz a gyermekem hallgatott.

-Állítólag megcsaltam a szerelmem!....Valójában én nem is tettem semmit, erre a kedvesem ma reggel úgy jött be hozzám, hogy már utál! Nem értem eddig miért nem ugrottam ki ezen az átkozott ablakon!-sziszegte fogai között dühösen, mire megérintettem az arcát:

-Ne Loki! Ne mondj ilyeneket, nem te vagy a hibás!....Nem értem,.....kiről van szó? Talán Sifről?

-Nem...Egy szolgálóról, az én szolgálómról!-válaszolta a fejét rázva, sóhajtozva...

-Laila?

-Igen.....ő!-válaszolta az ablakon kinézve.

-Szeretted?

-Igen,.....úgy ahogy még soha egy lányt sem! Ő volt az egyetlen, akire eddig számíthattam,......de a sors elvette tőlem! Miért? Mondd anyám, miért teszi ezt velem?!?-gyors mozdulatokkal átölelt, mire én is visszaöleltem, majd a vállamon sírt, hosszú percekig.
Olyan volt, mint régen kisfiúként. Egy végtelenül ártatlan kisgyermek, aki számára az anyukája jelenti a megnyugvást, a biztonságot...

/Loki/

Rettenetesen jól esett édesanyám jelenléte, ölelése. Szívemet melegség járta át, ahányszor rám mosolygott és átkarolt. Már nagyon hiányzott ez az érzés!...

-Édes kisfiam! Ne búsulj, bízom benne, nemsokára kibékültök és minden rendben lesz!-mondta lágy, megnyugtató hangján, a hátamat simogatva.

-Szeretlek anya! -fakadt ki belőlem hirtelen, majd erősebben szorítottam őt magamhoz.

-Én is fiam,....én is!-lassan kezdtem egy kicsit megnyugodni, szívem megtelt reménységgel...