💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

42.fejezet: Az arénában...

Másnap reggel....:

/Loki/

Ma reggel is napkeltekor keltem fel, vagyis úgy 5 óra tájékán. Megígértem Thornak, hogy ma hamarabb ott leszek, ezért gyorsan felöltöztem, majd még mielőtt elmentem volna, adtam egy lágy puszit, alvó kedvesem homlokára:

-Nemsoká találkozunk, kicsim! Addigis nyugodtan aludj!-súgtam neki, amit persze valószínűleg nem hallott, hisz úgy aludt, mint a bunda....

Pár órával később....:

/Laila/

Arra ébredtem, hogy valaki épp a bejárati ajtót nyitja. Biztos voltam benne, hogy Nikol az, ezért csak ráérősen kászálódtam ki az ágyból.

-Halihó, megjöttem! Laila! Laila, hol vagy?-hallottam a folyosóról drága barátnőm csilingelő hangját, örömtől ugrándozó lépteit.

-Itt vagyok! Hehe, bocsi! Egy kicsit elaludtam!

-Ó, te lustaság! Tisztára, mint amikor szabadnapod volt és egészen délelőtt 11-ig húztad a lóbőrt! Kicsit elaludtál?: Fél 11 van, Laila!-libbent be a szobába, szintén nevetve, majd leült az ágyam szélére, én pedig lassan felültem.

-Tényleg? Akkor rekordot döntöttem!...

-Mondd csak, mit csináltál te este, hogy ilyen jót aludtál?-érdeklődött sunyi mosollyal.

-Á, semmit! Csak Lokival nosztalgiáztunk egy kicsit, mert hamarabb hazaengedték!

-Értem!.....Na? És hogy érzed magad?

-Csodásan! És alig várom, hogy elmenjünk a palotába!-válaszoltam izgatottan, majd ezután megettem a reggelimet.

1 óra ruhakeresgélés után.....:

-Hát ezt nem hiszem el!

-Mit? Mi az, Laila?

-Nem jön rám a ruha!....Ne már, pedig ezt úgy szeretem!-a kedvenc, világoszöld színű ruhám már rettenetesen szűk volt rám, és csak a derekamig jött fel... Mondjuk az tény, hogy itthon bő pólóban, vagy laza hálóingben tengetem napjaim.... De most komolyan..... Most mit fogok felvenni?!?

-Hát, ez jár azzal, ha babát vársz! Nagy kár, hogy pont a kedvencedet nőtted ki! Nyugi, már csak pár hónap, és újra viselheted majd!.....Addigis szerintem nézzünk szét anyukád cuccai között! Biztos volt rajta valami csini, amíg a hasában voltál!-kacsintott rám, majd átmentünk anyu régi szobájába, ahová nemrég elspájzoltuk a ruháit.

-Hagyd csak, majd én kinyitom!-én sose értettem a régi szekrények lakatjaihoz, de legalább Nikol igen.

-Okés.... Nekem most úgyis... Ssszzz, au!

-Mi az? Valami baj van?-egy percre leállt a zár babrálásával, és leguggolt elém.

-Nem, nincs!.... Csak rúgott egyet-kettőt!-tettem a hasamra kezemet, majd simogattam, hogy a kicsi megnyugodjon.

-Húh, akkor jó! De biztos jól vagy?

-Igen, nyugi! Ezt mostanság elég gyakran csinálja, de nem kell félned, ez normális!..... Mondjuk Loki megkért, hogy látogassak majd el a gyógyítókhoz!-nevettem el magam egy kicsit.