💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

44.fejezet: A kis jégóriás

Este....:

/Laila/

A mai este is igen örömtelinek bizonyult, hiszen Loki hamarabb hazajött. Amikor belépett az ajtón, örömömben majdhogynem a nyakába ugrottam, pedig kb. 3 órája találkoztunk utoljára:

-Lokiiii!!!!

-Hát szia, édesem! Hehe, ennyire hiányoztam? Pedig ma elég sokat voltunk együtt!-mondta nevetve, két csók között.

-Tudom..... De belőled sosem elég, hercegem!

-Nahát, milyen kis ragaszkodó lett valaki! Imádlak, kiscicám!-hosszan, édesen megcsókolt, majd nem sokkal később elment tusolni....

/Loki/

-Mi az, hercegnőm?-amikor kijöttem a tusolóból, a feleségem édesen mosolygott rám, majd bazsajogva átnyújtotta nekem a törölközőt.

-Hihetetlen, mennyit változtál az edzések alatt! Sokkal izmosabb lettél!...

-Igazán? Nekem valamiért nem tűnt fel, de ha te mondod.... Kösz, az elismerést!....-tekertem derekamra a törcsit, majd az ajtó előtt meg kellett állnom, mert a lány nem engedett ki...:

-Hová sietsz? Talán a nadrágodért?-a kis pimasz! Elcsorta az alvós gatyám....

/Laila/

-Pontosan!.... Add csak ide szépen, vagy megkapod a magadét!-csillant meg szemében az a szokásos: "úgyis elcsábítalak" nézés, amelynek nem tudtam ellenállni, s egyre inkább incselkedtem vele, ahogy ő is szokta.

-Á-á! Azt ki kell érdemelni!-pöccintettem meg az orrát, mire ő sunyi mosolyra húzta száját, majd lágyan belecsókolt a nyakamba, kezével a derekamat simogatva...

-Tényleg ezt akarod? Harc, hát legyen harc?.... Jó,.....akkor legyen!-hosszan megcsókolt, majd kifelé terelgetett, egyenesen a szobánkba, ahol óvatosan felvett, majd letett az ágyra:

-Milyen kis sózsák lett belőled, virágszálam!..... De még elbírlak, úgyhogy nincs miért aggódni! -felém hajolt, majd édesen, szüntelenül csak csókolt...

-Jólvan....te győztél! Megadom magam....-szerettem volna még egy kicsit hancúrozni, de sajnos most a baba miatt nem lehetett....

-Helyes!.....Jó cica!-puszilta meg a homlokom, majd felvette a nadrágját és befeküdt mellém, majd magához ölelt:

-Nagyon szeretlek, kicsim! Én drága egyetlen Lailam!

-Én is szeretlek, Loki!.... A-aucs.... Most nagyon rúgkapál!....-kb. még két percig ez ment, majd a pici végre lenyugodott.

-Gyakran csinálja ezt?

-Igen,....főleg amikor felizgatom magam! Vagy amikor veled vagyok! Biztos érzi az apja jelenlétét!-simogattam meg gömbölyű hasamat, majd egy másodperccel később a férjecském felnevetett:

-Hehehe, nagyon kis rosszcsont!: Azt mondja, fejezzük be a nyálaskodást!

-Hát, attól félek nem tudunk eleget tenni kérésének!.... Bocsi picim, de apukád túl dögös ahhoz, hogy ne csókoljam meg!.... Inkább örülnöd kéne, hogy nem engedtem melléd még egy másik bébit!-nevettem el magam kicsit, mire Loki hátrébb húzódott és elkezdett beszélni a babához:

-Bár nem sokon múlott!.... Viszont most itt az esély, kisfiam! Választhatsz!: Szeretnél magad mellé kistesót? Vagy inkább majd később?

-Na? Mit válaszolt?-kíváncsiskodtam, mire a férfi vigyorogva megcsóválta a fejét: