💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

35.fejezet: Loki apu...

/Laila/

A fürdés utáni második reggel igencsak hamar kivert az ágy, és első utam a mosdó felé vezetett, ahol először csak szédelegtem, aztán a WC fölé hajolva kiadtam magamból a tegnapi vacsorát. Ez ment ezután minden egyes reggel...

/Loki/

Már négy napja, hogy Laila hamarabb kelt fel, mint én. Először azt gondoltam, hogy biztos csak valami sürgős dolga akadt, vagy pedig a kaját készíti elő, ezért nem vertem nagy dobra, mindig visszaaludtam...
Az ötödik napon már aggódni kezdtem, és hirtelen ébredtem fel, hiszen a feleségem óriási lendülettel pattant ki az ágyból. Ezután fél órán át vártam a mosdóra, de a lány nem jött ki onnan. Egyszercsak meghallottam, ahogy Laila épp a gyomra tartalmát üríti a száján át, ezért bekopogtam:

-Laila? Minden rendben, kedvesem?

-I-igen! Ne aggódj, csak egy kicsit sokat ettem tegnap!-válaszolta kissé rekedt hangon.

-Sokat? Dehisz alig ettél valamit! Biztos jól vagy, ne vigyelek gyógyítóhoz?-nem jött válasz, csak egy újabb adag ételmaradék landolása a WC-ben...

-Laila? Laila, bemenjek?-kezdtem nagyon aggódni, ezért kezemet már a kilincsre tettem.

-Ne! Ne.... Te ezt nem akarod látni!-erre a válaszra valami azt súgta, hogy muszáj bemennem, így meg is tettem azt.

Ahogy beléptem, teljesen elöntött az aggodalom, hiszen a lány arca falfehér, szemei álmatlanságtól vörösek voltak...

/Laila/

-Jajj édesem, nem festesz valami jól!-guggolt le hozzám a férfi, majd megsimogatta az arcomat, és a homlokomra tette a kezét:

-Napszúrást kaptál, életem? Tűzforró a homlokod!

-Nem hiszem!.... Loki,....a-azt hiszem valami mocorog bennem..... Itt!-megfogtam a kezét, majd a köldököm alá tettem, hogy érezze, amit én.

-Mocorog? Én nem érzek semmit!.... Laila, mit akarsz ezzel mondani?

-Azt,....azt hiszem terhes vagyok!-válaszoltam erőtlenül, majd megint a WC fölé kellett hajolnom...
Miután abbahagytam a rókázást, ismét Lokira néztem, aki csak némán, száját tátva meredt maga elé, aztán észhez tért:

-Biztos vagy benne? Nem lehet, hogy csak napszúrás?

-Igen, biztos! Még sosem éreztem ilyet, tuti van ott valami!-néztem le a hasamra, majd gyengéden megérintettem azt, és megkérdeztem:

-Loki....te örülnél, ha lenne egy kisbabánk?

-Há-hát persze,....egy álmom teljesülne!.... De....azért szerintem menjünk el a dokihoz! -láttam rajta, hogy igazat mond, és a szeme is felcsillant, száján enyhe mosoly jelent meg...

/Loki/

Miután átöltöztünk, felszálltunk a lovamra, majd el is mentünk a palotába, a gyógyítókhoz.

Most egyedül ülök a váróban, és elmémben e gondolatok járnak:

Vajon tényleg várandós a feleségem? Vagy talán a tengerben szedett össze valami vírust? Nagyon remélem, hogy az előbbiről van szó, mert akkor talán nem kell annyira aggódnom, és végre lehetne egy saját családom...
Kb. 20 perccel később kinyílt az ajtó, mire felálltam, Laila pedig szorosan megölelt, majd ezt mondta: