💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

30.fejezet: Jöttem neked eggyel!

/Laila/

Másnap reggel a gyógyítók azt mondták, hogy Lokinak csak egy afajta rohama volt tegnap este, és egy bájitallal ki tudják szedni belőle a vérszomjas ösztönt.

-Most komolyan? Ezt a löttyöt kell meginnom?....Pfúj, ez undorító!-kifogásolt a herceg és egy ideig nem volt hajlandó meginni, de aztán átadták nekem, mert úgy voltak vele, rám majd biztos hallgatni fog...

-Naaaa, Loki! Idd meg szépen azt a főzetet! Légyszi, a kedvemért!-hízelegve hozzá bújtam, és doromboló hangot adtam ki.

-Dehát ettől tuti kidobom a taccsot! Laila, nekem most nincs kedvem hányni!

-Na jó! Akkor használom a másik módszert!.... Loki Odinson! Ha nem iszod meg a gyógyszeredet, én esküszöm nem vállalok több kockázatot veled!-tettem karba kezeimet és szigorúan néztem rá, mire ő nagyot sóhajtott és kivette kezemből a poharat:

-Jólvanna!-megforgatta zöld szemeit, majd fintorogva le is húzta a kék színű löttyöt.

-Látod? Nem is volt olyan vészes!-karoltam át a derekánál, mire ő valamit varázsolt, és egyszercsak az illata még mentolosabb lett.

-Most mit csináltál?-kérdeztem, szippantva egyet illatos ruhájából.

-Megtisztítottam magamat, hogy ne legyen az a hányás íz a számban!-válaszolta, a fejem búbját megpuszilva, majd óvóan, szorosan átölelt....

Este...:

/Laila/

Amikor épp a tolvaj ruhámat vettem fel, Nikol benyitott a szobámba:

-Hékás! Nem megmondtam, hogy öltözködöm?-háborodtam fel, hisz utáltam, amikor szó nélkül, illetlenül rám nyitottak.

-De igen.... Csak kérdezni szeretnék valamit!

-Hallgatlak!

-Tehát!: Miért nem vagy mostanság itt a konyhában, hol vagy egész álló nap? Ja, és miért máshol alszol minden éjjel?!?

-Húh, jó! Most kapaszkodj meg!: Én vagyok Thor unokahúga, így Asgard hercegnője! És képzeld....Loki megkérte a kezem!!!-válaszoltam büszkén, majd megmutattam neki a gyűrűmet.
A barátnőm először csak lesokkoltan állt előttem, majd egy sor hápogás után végre mondott valamit:

-Az meg hogy lehet? Nem értem, hisz eddig még ugyanolyan szolgáló voltál, mint én! E-ezt el sem hiszem!.... De,....igent mondtál neki?

-Még szép!

-Micsodaaaa?!? Ezt nem tudom felfogni Laila! Egész életedben hazudtak neked? Téged ez nem sokkolt, nem akartál ki???

-Nem! Örültem neki, mert mostmár nincs bűntudatom amiatt, hogy szeretem Lokit! Összeházasodunk, lesznek gyerekeink, és végre szabályok nélkül boldogok lehetünk!.... Lokinak is hazudtak a származásáról, ezért úgy érzem olyan vagyok, mint ő!.... Nikol értsd meg, én hozzá tartozom!

-Értem.... Milyen hihetetlen, hogy férjhez mész!.... Istenem, a barátnőm férjhez megy!!! Ígérem, megszervezem neked a legjobb leánybúcsút, amit csak lehet! Én fogok vigyázni a gyermeketekre, amikor majd elmentek valahová!....Ó, Laila annyira örülök!!!-örömtől könnyezve a nyakamba ugrott.

-Rendben Nikol! Köszönöm!-öleltem meg szorosabban, majd nem sokkal később már az erdőből kifelé sétáltam, egyenesen a faluból.

Ma este különösen kellemes idő volt, a szellő lágyan, csendesen fújt, az erdőben is csend honolt. Szinte ijesztő, síri csend...

Az egyik pillanatban észrevettem, hogy követnek. Gyorsabb sétára váltottam, majd pár perccel később már futottam. Az üldözőm viszont gyorsabb volt nálam, ezért utolért.

-Hová, hová szép leány?-egy számomra ismeretlen férfi a fához szorított, majd elkezdte lehúzni a ruhám cipzárját, mire belerúgtam az érzékeny pontjába.

-Hohohó! Milyen tüzes kis nőszemély vagy te!-feltápászkodott, majd folytatta ott, ahol elkezdte.

-Hagyjon már békén!!!-adtam neki egy jó nagy pofont, mire a támadóm előrántott egy kést, én pedig sikítva el akartam futni, de ő lefogott...

/Loki/

Laila már fél órája késett, ezért gondoltam utána megyek. Hirtelen aggodalom és fájdalom lett úrrá rajtam, amiből tudtam, a lány bajban van. Rohantam, ahogy csak tudtam, az erdő felé, majd egyszercsak meghallottam Laila sikolyát.... Jajj ne!: Nagyon remélem, nem sérült meg!

Ahogy beértem a fák közé, megpillantottam a kedvesemet, ahogy egy férfi a fához szorítva kínozza... Észrevétlenül odalopóztam, majd megragadtam a pasi gallérját hátulról, és elrántottam onnan:

-El a kezekkel a menyasszonyomtól!!!-kiáltottam rá, majd behúztam neki egy akkorát, hogy hátra esett.

-Á, szóval te lennél a lány megmentője? Bocs haver, de ő az én prédám!

-Azt csak szeretnéd!-ismét nekimentem, de ezúttal a tőrömmel.
Meg is vágtam az arcát, és szerintem el is törtem a kezét. Amikor hadonászni kezdett a késével, kirántottam a fegyvert a kezéből, majd a nyakához tartottam az enyémet.

-Jólvanna, nyertél! Eressz el!!!-ekkor a porba löktem őt, majd ő gyáván elrohant.

Odamentem a lányhoz, aki pihegve, könnyes szemekkel állt a fánál, lesokkolva.

-Lo-Loki? Mit keresel te itt?

-Megmentetted az életemet, ezért jöttem neked eggyel! Az enyém vagy, senki másé!.... Jólvan, semmi baj! Elment, már nem bánthat!-homlokunkat összeérintettem, majd az arcát kezeim közé fogva, megcsókoltam.

-Köszönöm Loki! Mindennél jobban szeretlek!!!