40. fejezet: Loki, a testőr

344 18 2
                                    

Másnap reggel...:

/Kai/

Az éjszaka folyamán, álmomban egy démon megfenyegetett, azzal, hogyha nem engedem neki át az irányítást, meg fog ölni. Harcoltam ellene, de sajnos túlnőtt rajtam és megszállta a lelkemet...

/Laila/

Épp a konyhában főztem a teát, amikor valaki bejött a helyiségbe:

-Jó reggelt!-megfordultam, és láttam, hogy apám volt az a valaki.

-Szervusz!

-Éhes vagy? -kérdeztem, amikor a férfi közelebb jött.

-Igen....kimondottan! ......Milyen kár,....hisz te olyan jó lelkű teremtés vagy!... A méhedben is egy kis lelket nevelsz...-ahogy tenyerét a hasamra helyezte, átalakult valami szörnnyé, mire borzalmasan fájni kezdett a hasam.

-Mi-mi ez? Mi történik?-kérdeztem erőtlenül, már a földre leroskadva.

-Bocs kislány,...de a lelkedet akarom! Kiéheztem már egy ideje...!

Válaszra nyitottam a számat, de egy hang se jött ki torkomon...

/Loki/

Reggel hirtelen felriadtam, mert fájdalmat éreztem! Azt, hogy Laila most épp kínokat él át... Gyorsan leteleportáltam a konyhába, ahol a vendégünk épp folytogatta a lányt.
Egy villámgyors mozdulattal elrántottam a férfit és szorosan a falhoz fogtam, majd Lailahoz fordultam:

-Fuss! Tűnj el innen! Menj!!!-a kedvesem nagynehezen feltápászkodott, majd rohant is az ajtó felé.

-Mit akartál vele csinálni?!?

-Én csak táplálkozom, nem tehetek róla, hogy lélek kell ahhoz, hogy éljek, Rómeó!!!-a pasas behúzott nekem egyet, mire nekicsapódtam a konyhabútornak, a hátam pedig roppant egyet...

A lány után akart menni, de én a lábánál fogva visszarántottam és már jöttün alakomban ráförmedtem:

-Eszedbe ne jusson, démon!!! A családomból nem eszel!!!

-Miértne ehetnék? Azt csinálok, amit akarok, méregzsák! Eddig miattad nem mutatkoztam, mert mi démonok csak a tiszta lelkűek jelenlétében támadunk!....Te nem vagy az, hiszen öltél már embert! Nem értem az a lány hogy képes felvállalni egy gyilkos utódját!!!-már nagyon felidegelt, ezért előrántottam a tőrömet és a vállába szúrtam...

/Laila/

Amikor kiértem a házból, a kisbaba mozgolódni kezdett:

-Ne, ne kicsim! Nyugodj meg, semmi baj!-simogattam meg a hasam, mire hirtelen elestem és átváltoztam egy hófehér farkassá.

-Óh,....ez nem is rossz! Köszi kicsim!-felálltam, majd négykézláb, ahogy a farkasok, rohantam az erdő felé.
Amikor már kifulladtam, lepihentem egy nagy fa tövében...

/Loki/

-Áááá....! -a démon felordított, amikor kihúztam a tőrt, de még mindig nem adta fel, mert hirtelen amikor elfordultam, rám ugrott és hátraestem.

Folytogatni kezdett, mire egy kicsit pánikba estem, és össze-vissza hadonásztam a fegyveremmel, majd eszembe jutott, hogy tudok alakot váltani!: Átváltoztam egy macskává, majd fürgén a háta mögé futottam. Az ellenfelem ide-oda nézelődött, sárgán fénylő szemeivel keresett engem...Ezt kihasználva felugrottam a fejére, majd jégóriássá változva kitekertem a nyakát...

💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}Where stories live. Discover now