💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

51.fejezet: Bajos kölykök

/Loki/

Egyik reggel arra ébredtem, hogy a feleségem zihálva, meredten bámult maga elé:

-Laila? Mi a baj, szívem? Jól vagy?

-I-igen... Csak-csak egy rossz álom!-erre óvatosan átöleltem, és lágyan puszilgattam a fejét.

-Mit álmodtál, drágám?

-Ne-nem emlékszem. Csak arra, amit éreztem!.... Elmondhatatlanul féltem, Loki! -gördült le egy könnycsepp bársonyos arcán, mire szorosabban átöleltem:

-Ssshh! Semmi baj, kicsim! Itt vagyok, itt vagyok!-gyorsan belenéztem a fejébe, és enyhítettem szomorúságán.

Amikor úgy tűnt, minden rendben vele, hirtelen a hasához kapott és megint zihálni kezdett:

-Loki!....Loki!

-Mi a baj? Fáj valamid? Hívjak gyógyítót? -kétségbeesetten fürkésztem arcát, mire ő megfogta a kezem:

-Nem! Menjünk el hozzájuk!.... A kicsik még sosem mozgolódtak ennyit, muszáj megnézniük, miért csinálják!

-Rendben, akkor pár perc és indulunk! Szerinted tudsz teleportálni, vagy csak rosszul lennél tőle?

-Nem tudom, de szerintem biztosabb, ha lóval megyünk!....Frigga még biztos alszik, igaz? Mi lesz Lakival? Nem hagyhatjuk itt!

-Magunkkal visszük és leadjuk Nikolnak, jó? Tudod, hogy ő korán kel és bármikor számíthatunk rá! Te csak ne aggódj miatta, életem! -varázsoltam magamra hétköznapi ruhámat, majd elmentem a fiamat felébreszteni:

-Laki! Kisfiam, bocsáss meg, hogy ilyen korán jöttem, de muszáj felkelned!-a kisherceg álmosan pillantott rám, mire megsimogattam a kis fejét és adtam egy puszit arcára.

-Apa? Mégis mi történt, hogy hajnal 5-kor felkeltesz?

-Anya nincs túl jól,....elég, ha ennyit tudsz! Na gyere, sietnünk kell!-egy varázslattal fel is öltöztettem, majd el is indultunk a palotába....

/Laki/

Amikor odaértünk a gyógyítókhoz, anyát behívták a szobába és én is utána akartam menni, de apa megállított:

-Sajnálom, de oda nem mehetsz be!

-Miért? Te is tudod, hogy anyának szüksége van rám, én vagyok a tesóim testőre!

-Igen igen, tudom kicsim! De az a hely nem neked való!....Viszont van egy küldetésem számodra!-mosolyodott el apu, ami őszintén megnyugtatott.

-Milyen küldetés? Apa, mondd már!

-Az, hogy keresned kell egy kis gyíkot és el kell vinned Nikol néninek! Meglásd, jól meg fog lepődni!-bökte meg gyengéden a nózim, majd el is indultam, hogy teljesítsem megbízásomat.

Egyenesen a kert felé vettem az irányt, mert tudtam, ott van a legtöbb gyíkocska. Amikor épp találtam egyet, hirtelen nagyfiúk nevetését hallottam, mire gyorsan elbújtam az egyik bokorba, a kis hüllővel kezemben. Reménykedtem, hogy nem találnak rám, de sajnos úgy tűnt, nem bújtam el elég jól...: