18.fejezet: Alvótárs

487 29 10
                                    

/Laila/

Mindenki ujjongani és tapsolni kezdett, majd a nagy tapsvihar közepette a kisgyerekek odagyűltek körénk:

-Szellemlány, szellemlány! Vegyél fel!-ugrándozott a lábamnál az a kisfiú, aki mindig a nyakamba ugrik, amikor meglát.

-Jólvan, gyere!-lehajoltam hozzá, majd karjaimba vettem a kis sózsákot, aki boldogan kacagni kezdett.

-Nocsak! Csak nem van egy titkos hódolód?-kérdezte a herceg vigyorogva.

-Hát....úgy is mondhatjuk, de én inkább csak kis lurkómnak szoktam hívni! Egyszer megakadályoztam, hogy megfulladjon, és azóta rajtam csüng! Hát nem édes?

-De az!... Pont olyan, mint te!: Virgonc és még aranyos is! -válaszolta a derekamat átkarolva, majd egy puszit adott a számra, mire a kisfiú nevetni kezdett:

-Hehe, szellemlány! Ő kicsoda? Szerelmes beléd?-kérdezte huncut mosollyal arcán.

-Engedelmével bemutatkoznék, kis kíváncsi gyermek! A nevem Loki, és igen, nagyon csípem Szellemlányt, olyannyira, hogy meghalni is kész vagyok érte! -a herceg a szemembe nézett, majd aranyosan rám mosolygott.

-Meghalni? Azért én nem érek annyit, Loki!-mondtam kissé elvörösödve, a kisfiú pedig csak értetlenül nézett...

-Dehogyis nem! Számomra igenis érsz annyit! -elsimított egy hajtincset az arcomból, majd szenvedélyesen megcsókolt.

-Szellemlány, légyszi letennél?-kérdezte a kezemben lévő gyermek, mire teljesítettem kérését:

-Hát persze, pöttöm! Menj, te is egyél valamit!-mielőtt még elment volna, ezt súgta a fülembe:

-Szerintem szép pár vagytok! -s azzal a kis lurkó el is szaladt a többi gyerek közé, majd Loki kíváncsian megkérdezte:

-Mit súgott a kismanó?

-Azt, hogy szerinte szép pár vagyunk!

-Hehe, ez aranyos tőle....-Loki ismét a szemembe nézett, és el is varázsoltak zöld íriszei, melyek megcsillantak a Hold fényében...

-Későre jár, Laila! Szerintem ideje hazamennünk!-javasolta a férfi, mire bólintottam, majd el is indultunk a palota felé, lóháton...

Kb. fél óra múlva oda is értünk. A herceg letette lovát az istállóban, majd együtt mentünk végig a sötét folyosókon. Loki elkísért egészen a szállásomig:

-Itt is volnánk! Köszi a segítséget, jó éjszakát!

-Jó éjt Laila, reggel találkozunk!-mosolyogva közelebb vont magához, majd lágyan megcsókolt.

-Rendben, szia! -mondtam halkan, majd bementem a szobámba, és becsuktam az ajtót...

/Loki/

Miután visszamentem a hálótermembe, úgy döntöttem, megfürdök. Készítettem magamnak egy jó forró, illatos fürdőt, majd lemostam magamról azt a temérdek kormot, és füstöt, ami rám szállt tűzoltás közben. A hajamat is megmostam, nehogy valaki megérezze, hogy füstös.

💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}Onde histórias criam vida. Descubra agora