💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

12.fejezet: Nem mondtál le rólam?

/Loki/

Másnap reggel a nap sugarai korán besütöttek az ablakon, amire felébredtem.
Laila még a karomat ölelve, halkan szuszogva aludt. Haja kócosan állt, de ettől függetlenül, mint mindig, elbűvölően szép volt.... Annyira elbűvölt, hogy majdnem egy csókkal akartam felébreszteni, de visszafogtam magam és csak egy lágy puszit adtam a homlokára. Nem reagált semmit, ezért elkezdtem simogatni a fejét, mire elkezdett ébredezni. Álmos szemeit dörzsölgette és egy ideig csak nyújtózkodott, majd amikor meglátott egy kissé megijedt:

-Mi a..?!? Ki maga?!? Hol vagyok?!?-gyors mozdulatokkal az ágy másik végébe húzódott, ijedt szemekkel. Jajj ne!: A kígyó méreg miatt amnéziás lett....

-Hé, nyugi! Semmi baj, nem foglak bántani! -egy kicsit közelebb húzódtam, mire ő hátrálni kezdett, aminek következtében leesett az ágyról egy sikoly kíséretében.

-Áh,....a lábam!....Várjunk! Mi ez a géz?!? Mi történt a lábammal és miért fáj ennyire?!?-olyan volt, mintha felejtő bűbájt kapott volna, és a félelemtől zihálni kezdett.

-Megmart egy kígyó! Én vagyok az, Loki! Ne félj, nem bántalak!-felálltam és odamentem a földön fekvő lányhoz.

-Hozzám ne érjen! Nem fogom elfogadni egy idegen segítségét, nem vagyok egy cica, akit csak úgy be lehet cserkészni! Menjen innen, vagy én fogom elzavarni!!!-kiabált velem, és rugkapált... Na jó! Ez már elég gáz...

-Jólvan, jólvan! Ahogy akarod! De sokáig nem maradhatsz ott a hideg padlón! Nem szeretném, ha felfáznál!

-Nem-e? Mégis kinek képzeli magát, hogy aggódjon értem?!? Ki maga?!?-továbbra is a szemei szikrákat szórtak, akár egy dühös sárkánynak...

-Mondtam már! A nevem Loki, és herceg vagyok, akivel nem beszélhetsz ilyen hangnemben, különben megbüntetnélek!....De nem foglak mert te számomra fontos vagy!-a lány furcsálló tekintettel nézett rám, mint borjú az új kapura...

-Ja, hogy ön egy herceg? Az a Loki herceg, aki szekálja Thor herceget?... Ó, bocsánat, hogy ilyen illetlen voltam, őszintén sajnálom!-végre egy kicsit megenyhült, de most inkább zavarban volt és szégyellte magát.

-Semmi baj, Laila! Neked bármikor megbocsátok!-felé nyújtottam a kezem, amit ezúttal el is fogadott, majd felsegítettem az ágyra.

-Köszönöm, herceg!

-Ugyan! Igazán nincs mit!-annyira aranyosnak tartottam, hogy nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg....
A tervem sajnos füstbe ment, mert a lány rögtön önvédelemből felpofozott......Áucs!....

-Mégis mire készült? Jól tudja, hogy egy szolgáló nem csókolhat herceget! Mégcsak közel sem engedheti magához!....A szabályzat szigorúan tiltja!

-Tudom Laila,......de.....engem nem érdekel az a nagy rakás papír! Téged se érdekelt! Csak most....-nem mertem ránézni, mert féltem, hogy megint ad egy nyaklevest...

-Csak most mi? Mi van? Válaszoljon már!

-Most a kígyó harapása miatt amnéziád van.... A méreg hatása mindez!-válaszoltam őszintén, majd visszamentem az ágyamhoz....

Laila kb. két napig volt amnéziás és minden reggel be kellett mutatkoznom neki, ami elég idegesítő volt már, de azért megtűrtem.
Ma reggel, miközben a lány ette a reggelijét, hirtelen elájult. Nikol gyorsan hívott egy gyógyítót, aki meg is vizsgálta őt. Órákig csak idegesen járkáltam fel-alá, amíg a vizsgálat tartott. Szörnyen aggódtam érte, és már a lehető legrosszabb járt a fejemben, amikor a gyógyító kijött a függöny mögül:

-Loki herceg! Nyugodjon meg, a szobatársa jól van, csak az amnézia után egy kicsit eszméletét vesztette! Ne féljen, minden a legnagyobb rendben van!-mondta nyugott hangon a nő, majd elhúzta a függönyt és elment.

Leültem a lány ágya melletti székre, és úgy vártam, hogy felébredjen. Nyugodtabb voltam egy fokkal, de még mindig aggódtam, mert már kb. 3 órája csak aludt, én pedig ott ültem mellette....
Egyszercsak kinyitotta szemeit, majd felém fordult és megkérdezte:

-Loki? Mi-mi történt?-gondolom fájt a feje, mert a homlokát dörzsölgette...

-Két napig amnéziás voltál, és ma, reggeli közben elájultál!

-És te? Képes voltál eltűrni?....Nem mondtál le rólam?-kérdezte apró mosollyal arcán, mire megfogtam a kezét:

-Meg se fordult a fejemben! Sosem mondanék le rólad!

-Hogyhogy?-láttam szemeiben, hogy tudja a választ, de tőlem akarta hallani:

-Mert fontos vagy nekem! -közelebb hajoltam, majd lassan, szenvedélyesen megcsókoltam....