💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

19.fejezet: Jöttünheim...

/Laila/

Amikor sikítottam volna, a szörnyeteg a szám elé tette égszínkék kezét és vicsorgott rám:

-Ha meg mersz nyikkanni, nem kímélem meg az életed!!!-valamivel beragasztotta a számat, majd felvett a hátára és elvitt egy átjáróhoz.

Pár perccel később már nem Asgardban, hanem egy fagyos, hófödte helyen voltunk, ahol olyan hideg volt, hogy vacogni kezdtem. A szél úgy süvített, hogy semmit sem lehetett látni és a bőrömet szinte hasította a hideg levegő. A jégóriás elvitt egy jégfalú, szintén hideg épületbe, amely a rácsokból ítélve börtön lehetett. Az óriás úgy dobott le a földre, mint valami állatot, majd bezárta a cella ajtaját. Szuper.....már megint egy dutyiban kötöttem ki!...De nem értem!: Miért hozott ide, mi a fenét akarhat tőlem?...
Órákig csak ott fagyoskodtam a padlón ücsörögve, teljesen átfagyva, éhezve... Hirtelen az elrablóm jelent meg az ajtónál és szigorúan így szólt:

-Állj fel, a király látni akar téged!

-Miért? Mit akarnak tőlem?-csattantam fel, ami nagy hiba volt, mert az óriás előrántotta a tőrét, majd a nyakamhoz tartotta:

-Ne ellenkezz, Asgardi! Mert különben a szép kis arcocskád, vagy esetleg a nyakad bánja! Na gyere, a király már biztos türelmetlenkedik miattad!-eltette fegyverét, majd egy láncot téve a bilincsemre elvezetett a trónterembe.

-Á, végre itt vagy, hű szolgám! Hmm....jó kis zsákmányt hoztál!-a trónról egy másik, nagyobb jégóriás állt fel, majd meghajolt és le is ült.

-Asgardi?-kérdezte a király, vörös szemével fürkészve engem.

-Igen, királyom!-válaszolta a mellettem álló férfi.

-Értem....Hogy hívnak, te leány?-amikor a szemembe nézett, kirázott a hideg és kezdtem félni tőle, ezért egy szó se jött ki a torkomon...

-Válaszolj!-förmedt rám az elrablóm, és térdre kényszerített.

-A nevem Laila!-mondtam szinte remegő hangon.

-Asgardi létedre szép neved van, Laila! Mondd csak,....van-e családod?-tette fel második kérdését a király.

-Nincs...-válaszoltam még mindig lehajtott fejjel.

-Senki? Tényleg nincs aki várna otthon? Még szerencse!: Akkor nem fogsz senkinek sem hiányozni!....Vezesd el innen, vissza a cellájába! Még eldöntöm, mi lesz a sorsa! -a mellettem álló meghajolt, majd visszahurcolt a börtönbe....

/Loki/

Három teljes órát vártam Lailara, de ő nem jött. A nagy várakozás közben elaludtam és egy különös látomásom volt:

Láttam egy jókora jégóriást, ahogy épp egy rabot próbál bekényszeríteni az egyik cellába. A fogoly nem jöttün volt, hanem a ruhájából ítélve egy Asgardi nő. Az arcát nem láttam csak hosszú, éjfekete haját....
Egyszercsak a lány megrúgta a férfit, és megpróbált kiszabadulni, mire az óriás előrántott egy kardot és megvágta a nő arcát, aki ezért sikított egyet....
Lassan kezdtem tisztábban látni a sebzett lány arcát, és felismertem!: Az én szerelmem, Laila volt az!...