💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

46.fejezet: A kis csínytevő

Egy kis idővel később....:

/Laila/

Ma este, mint mostanság minden egyes alkalommal, Loki segítségével csináltam meg a másnapi ebédet.
Épp a zöldségeket pucoltuk, amikor hirtelen borzalmasan feszíteni kezdett a hasam:

-Au.... Ssszzz.... Loki....

-Igen, drágám? Fáj valamid, rosszul vagy?-a férfi aggódó tekintettel állt fel, és vette ki a pucolót a kezemből, majd a kezemet simogatva leguggolt elém.

-Nem, csak.... A hasam....nagyon nagyon feszít! Ugh...-hiába simogattam a pocakomat, a fájdalom valahogy nem akart elmúlni...

-Akkor hozzam a krémet? Mert anya szerint az ilyenkor segít!-egy hang se jött ki a torkomon, ezért csak bólogattam.

Loki gyors léptekkel kihozta a szobából amit kellett, majd óvatosan a karjaiba vett, és lefektetett a kanapéra. Felhajtotta a pólómat, majd kenegetni kezdte gömbölyű hasamat. Ahogy a hűsítő kenőcs hatni kezdett, sokkal jobban éreztem magamat, megkönnyebbülten felsóhajtottam:

-Köszönöm Loki!..... Nem is tudom, mi lenne velem nélküled!-megfogtam a kezét, mire ő felém hajolt, és ezt mondta:

-Szóra sem érdemes, egyetlenem! Érted bármit megteszek!-szinte kínos lassúsággal közeledett, majd lágyan, édesen megcsókolt. (Ahogy nőtt a pici, Loki annál óvatosabb, féltőbb volt velem szemben...)

-Hehe, Loki! Nem kell ám ennyire gyengédnek lenned! -erre ő a szemembe nézett és kezét az arcomra simította:

-Tudom, kincsem! De az lesz a legjobb, ha nagyon vigyázunk a kicsire! Hiszen.... Már csak egy hónap és megszületik!-a férfi egy kicsit arrébb húzódott, majd simogatta és puszilgatta a hasamat, közben pedig folyamatosan beszélt a babához:

-Szervusz kisgömböc!.... Ó, ha tudnád, mennyire várunk már téged! El se tudod képzelni, mennyire izgatottak vagyunk! De ne félj fiam, vagy lányom, minden a legnagyobb rendben lesz!-izgatottak? Az nem kifejezés!... Én személy szerint borzalmasan félek! Vajon nagyon fájni fog a szülés? Túl fogom élni egyáltalán?!?!?.....Gondolataim akkora hatással voltak rám, hogy nem tudtam visszatartani könnyeimet...

-Laila? Mi a baj, miért sírsz? A kicsi megint rosszalkodik?

-Ne-nem! Csak....csak rettegek!

-Miért? Hisz nincs mitől félned, kiscicám! Itt vagyok!-lassan felültem, majd ő leült mellém és átölelt.

-És akkor is ott leszel? Amikor....-lenéztem nagy hasamra, mire ő az állam alá helyezte egyik ujját, majd így szólt:

-Hát persze! Ott leszek veled és nem engedem, hogy bármi rossz történjék! Nem kell félned, nem lesz semmi baj!.... Ssssh....ne sírj, kedvesem! Vigyázni fogok rád!....-nyugtatás képpen simogatott és a fejemet puszilgatta, pont úgy, ahogy régen anya csinálta...

/Loki/

Laila szépen lassan megnyugodott, majd a karjaimban elaludt. A lány mostanában eléggé stresszes és nyugtalan. Érzem, hogy nagyobb szüksége van rám, mint valaha...-e gondolatok jártak fejemben, amikor hirtelen, a kezem érintésére a baba reagált. Megmozdult!... Te jó ég, beszél hozzám!