💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

48.fejezet: Asgard kishercege

Egy hónappal később...:

/Loki/

Már egy teljes hónap telt el a fiam születése óta. Mostanság Lailaval nemigen tudtuk kialduni magunkat, mert Laki minden éjjel felsírt. Először fogalmunk se volt arról, mi baja van, de aztán rájöttünk, hogy vagy éhes, vagy pedig rémálma volt. Laki mindig csak szoptatás után nyugodott meg, aztán pedig hamar elaludt.

Éjféltájt lehetett, amikor Laki sírni kezdett. Laila annyira fáradt volt, hogy meg se hallotta a baba sírását. Gondoltam most talán egyedül is meg tudom nyugtatni a fiamat, ezért halkan felkeltem, majd átmentem a gyerekszobába. A kezembe vettem a kis csöppséget, majd simogatni és csitítgatni kezdtem:

-Csssshhh! Nyugalom, itt van apa! Semmi baj, kisfiam!....Csak nem rosszat álmodtál?-egyik kezemet a homlokára helyeztem, majd megnéztem legfrissebb emlékeit.
A fiam nem álmodott rosszat, csak felriadt álmából, mert éhes volt...

-Értem,....szóval kajás vagy! Nem tudnál esetleg várni reggelig? Anya most nagyon nagyon fáradt, nem kéne felébresztenünk! -olyan volt, mintha értette volna, amit mondtam, mert abbahagyta a sírást és rám nézett:

Tekintetéből ki tudtam olvasni, hogy most annyira azért nem éhes, hogy követelje a tejet, és most szívesen van velem. Egyszercsak mosolyogni kezdett, majd játékosan megharapta az ujjamat.

-Hékás kishaver! Ne pörögj fel itt nekem!-mondtam kicsit nevetve, majd megpusziltam a kis fejét és leültem vele egy fotelba...

/Laila/

Arra ébredtem, hogy Loki nincs mellettem, Laki pedig sír. Alig volt erőm hozzá, de egy kis idő múlva, amikor már a baba elhallgatott, felkeltem. Halk léptekkel átmentem a fiunk szobájába, majd megálltam az ajtóban:
Láttam Lokit, ahogy ringatja a picit, és halkan, mély hangon énekli az altató dalt, amivel én szoktam babát altatni:

Szép csillagos az ég, elcsendesült a rét,

Ezüstös fényét hinti rád a holdsugár.

Már fújdogál a szél, egy tücsök hangja kél,

Lágy, puha fészkén elszunnyad a kismadár.

Bérceken túl, a völgyben lent

A fényes csillag is megpihent.

Hát hunyd le kis szemed, és aludj gyermekem,

Hisz ágyacskádnál édesapád énekel!...

-Mi az? Most meg mit nevetsz? Ennyire rossz volt?-a herceg még mindig nem vett észre engem, így én csak néztem a kis apa-fia jelenetet...

-Hé, te most bosszút álltál rajtam? Istenem, mivel érdemeltem ki ezt?-a kisherceg valószínűleg bekakilt, ezért Loki próbálta tisztába tenni, de mint mindig, undorodott az ürüléktől...

-Jajj, ne szerencsétlenkedj már itt nekem! Hagyd, majd én megoldom!-hangomra a férfi megfordult, majd kérdően nézett rám:

-Laila? Felébresztettünk, édesem?....De mondd csak, mióta állsz ott?-kérdezte szinte nevetve, majd én így válaszoltam:

-Hát....kb. amióta próbálkoztál az altató dallal! Bár a végét egy kicsit átköltötted, de egész jó volt!....Egyébként nem is tudtam, hogy tudsz énekelni!-mentem oda hozzá kuncogva, majd átvettem a pelenkázást.