Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

40.rész Hol vagyok?

/Metra/

Hasogató fejfájással keltem. A fejem lüktetett. Kavarogtak az emlékek. Párizs. Emma. Vásárlás. Park. Jégóriások. Loki. Loki!! A parkban! Loki...Loki...meghalt! Loki meg halt! Tudatosult bennem. Felültem és kinyitottam ólom sujjú szemeimet. Egy puha ágyon ültem. Egy pillanatig remmégykedtem, hogy ez csak egy rossz álom volt. De mikor megláttam a szobát ez szerepelt fosztott. A szoba falai jégből voltak amin fáklyák lógtak. A fáklyák lángja kék színűen világított. Bár a világított az erős szó inkább csak fénylett mert a szobában félhomály uralkodott. Nem volt egy ablak se csak egy ajtó ami szintén jégből készült. A szobában az ágyon kívül nem volt más. Az ágykezet fekete fából készült. Magán az ágyon csak egy páran és három bunda volt. Mind a hármat magamra is terítettem mert még a leheletem is látszott. Bár így is fáztam.

Hirtelen az ajtó megmozdult. Összerezentem. Belépett rajta egy Jégóriás. Hatalmas vörös szemeivel méregetett. Még jobban összehúztam magamon a takarót. Az óriás meg fél mosolyra húzta a száját. Elindult felém. Ilyedten csúztam hátrébb egészen a fejtámláig. Mikor meglátta ezt megállt.

- Most biztos össze vagy zavarodva! - hangja zord és jeges volt. Csak nagyra nyílt szemekkel néztem rá.

- Tym vagyok! Jotunheim királya! A volt férjed unoka testvére! Tényleg! Részvétem a féjredért! - éreztem ahogy a könnyeim elkezdenek folyni az arcomon. Ökölbe szorítottam a kezem.

- A katonáid megölték! - pattantam  fel. De hirtelen eszméletlen fájdalom nyilalt a hasamba. Összerogytam a földön. Olyan érzés volt mintha valami nőne a hasamban.

Tym lehajolt hozzám. Mutató ujját az állam alá tette és felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Lassan végig mérte az arcom. Én fájdalmas grimasz vágtam. Mert a hasam még mindíg nagyon fájt. Az arcomon folytak a könnyek. Eszembe jutott a pillanat mikor le szúrták Lokit. A piialbat mikro elveszítettem őt. Az utolsó szavai. Vajon mit akart mondani? Sose fogom megtudni.

- Látom már hat is a varázslat - zökkenett ki a szörnyű emlékekből Tym.

- Mit akar tőlem? És milyen varázslat? - szipopgtam és próbáltam erősnek mutatni magam.

- A gyermekedet karom! - nézett le a hasamra.

Teljesen lefagytam.

- Ugyanis van egy ősi jövendölés. Ami azt mondja, hogy : Egy Jotunheimtől távol nevelkedett Jégóriás és egy fél vér Asgardi nászából születikmeg egy gyermek. Ennek a gyermekek az ereje tán még Odinét is túlszárnyalja majd. - mondta hangzatosan mint ahogy ezt szoktá. Ha nem Ő, nem itt beszélt volna így tuti elnevetem magam. De most egy rémült grimaszon kívűl nem tudtam mást az arcomra varázsolni.

- Gondolom feltünt, hogy a szülői rész tökéletesen ilett rátok. Éppen ezért kell nekem a gyerek. Hogy vele elfoglalhassuk a 9 Birodalmat. Ami pedig a varázslatot illeti. Az a magzat növekedését gyorsította fel. Azaz úgy két hét és meg is születik - megit kitört belőlem a sírás. El rántotta a fejem és megpróbáltam felpofozni de gyorsabb volt és megfogta a kezem. Én meg megint a hasamhoz kaptam mert az szűnni nem akaró fájdalommal kínzott.

- Kezet emelsz egy királyra! Ejnye! Úgy tudtam, hogy az Asgardiaknak jó a modoruk. Jaj! Tényleg! Te nem is vagy teljesen Asgardi - szorította meg a csuklómat amire felszisszentem mert jeges bőre csípte az enyémet.

- Egyébként nyugodj meg! Úgyse leszel itt sokáig! Mert valószínűleg bele halsz a szülésbe! De ha túl is éled akkor se tudsz hova menni és mivel a férjedet megöltük senki nem tudja, hogy itt vagy. Vagyis nem jön senki aki megmetsen. Egyedül meg nem jutsz ki innen. - engedte el a kezem és elindult az ajtó felé.

- Ja! - állt meg az ajtóban.

- A szobában nem tudsz varázsolni - lépett ki a szobából.

Nagy nehezen feltápászkodtam a földről és össze gömböjödtem az ágyon. Nem bírtam tovább. Hangosan felüvöltöttem. Nem is magam miatt voltam teljesenki hanem előjött az anyaiösztönöm. El akarja venni tőlem a gyermekem. Nem! Ezt nem hagyhatom! Valahogy ki kell jutom innen! Kétségbeesetten néztem körbe a szobában.

A falak simák voltak sehol egy repedés. Az ajtó hasonló állapotban volt, de az még nehéz is volt és 1000% hogy őrök állnak etötte. Tehát ott se jutok ki. Próbáltam koncentrálni de a hasam leírhatatlanul fájt. Reflex szerüen csináltam egy gyógyító bűbájt de nem meglepő módon nem működött. Ezért inkább csak hanyatt feküdtem az ágyon  és próbáltam kibírni a fájdalamat.