Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

46.rész Mentés indul!

(Ne kérdeztétek mi ez a kép csak random találtam 😂)

/Loki/

-Robert- mondtam de Metra már nem nem hallotta mert elaludt. Megsimogattam az arcát majd nyomtam egy puszit a homlokára. Mégegyszer végig néztem rajta aztán elindultam ki a szobából.

Mikor kiléptem becsuktam az ajtót aztán a falnak támaszkodtam.

Már lassan hajnalodott. Láttam az ablakokon keresztül, hogy messze a jegeshegyek csúcsánál már a nap apró sugarai kezdtek elő bújni. Mindjárt jön az örségváltás. Gondoltam magamban.

Nem tudom mennyi ideig álltam a falnak dőlve de ez nem is érdekelt. Minden figyelmemet a tervemre összpontosítottam. Ha Metra tényleg nemsokára szül akkor nincs idő felderítésre, meg egyéb időigényes dolgokra. Haza kell juttatnom őt!

A terv megszületett bennem. Minden részlete megvolt.

- Héj! Még te vagy örségben! Ne aludj! - zökkentett ki a gondolatmenetemből Forks. Ránéztem. Vidám mosollyal az arcán igyekezett, felém kezében egy tálcával.

- Nem aludtam csak a szememet pihentettem - válaszoltam nevetve.

- Persze - forgatta a szemét mosolyogva.

- Hogy viselkedett a kicsike? - kérdezte mikor mellém ért és fejével az ajtó felé biccentett.

- Remekül. Egy igazi kis angyal! - tártam szét a karom. - És ezért nem engedem, hogy bántsátok! - tettem hozzá.

- Mi van? - kérdezte értetlenül Forks, de egy jól irányzott ütéssel leütöttem. A kezében tartott tálca hangos csattanásal esett a földre és pár centire mellette az ő feje is koppant a padlón.

/Metra/

Mélyen aludtam. Nem éreztem a fájdalmat se a hideget. Olyan jó volt minden. Minden szép és nyugodt. Öröké tudtam volna aludni. De mint ahogy minden jónak vége szakad egyszer így sajnos én sem aludhattam örökké. Egy erős kart éreztem a vállamnál ami elkezdett rázni. Ne! Hadj békén! Nem vagyok éhes! Meg úgyis ma szombat van! Hadj aludni! Nyavajogtam magamban. Ez azonban kívülről úgy nézett ki, hogy álmos és hisztis nyögéseket hallatam és a kezemmel kapálóztam, hogy elhesegessem az ébresztőórámat.

- Metra! Kelj már fel! - hallottam meg Loki hangját a fejem fölül. Azonnal kipattant a szemem. Egy jég kék szempárral találtam szembe magam amiben aggodalom és egy kevés félelem tükröződött.

- Na végre! Sietünk kell! Nincs sok időnk! - engedte el a vállam. Felültem az ágyban aztán állmosan dörzsöltem meg a szemem, mert még mindent homályosan láttam. Mikor kitisztult a látásod körbe néztem a szobában.

Loki a résnyire kihajtott ajtón lesett ki. A lába mellett egy fémtálca a fölre hajítva. Éreztem, hogy van valami mellettem az ágyban. Valami nehéz. Oda néztem.

- Mi szetséges jó Valhalla! - sikítottam fel, ugyanis mellettem egy tökéletes hasonmásom feküdt eszméletlenül.

- Shhhh...! - fogta be a számat Loki.

- Maradj csendben! - suttogta.

Engedelmesen bólintottam mire elvette a kezét. Be is tartottak volna ha nem kezd el a hasam szörnyűségsen fájni, minek köszönhetően egy kicsit hangosabb fájdalmas kiálltással oda kaptam a kezem.