"- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt.
-Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinso...
- Metra! - rohantam oda hozzá miután a földre rogyott.
- Metra! Mi a baj? - fordítottam a hátára és az ölémbe vettem a fejét.
- Nem tu.. - kezdte nyögdécselve de a szeme eggyik pillanatról a másikra felakadtt.
- Loki! Azt hiszem kezdődik! - kezdte el kapkodni a levegőt.
- Mivan? De azt mondtad, hogy egy-két hét múlva fogsz csak! - fogtam meg a hasát ami megint nőtt egy hatalmasat.
- Úgy nézek ki mint aki egy hét múlva szül? - káltottfel és öszzeszorította a szemetit. Teljesen pánikban voltam. Ha csak simán szülne akkor is pánikban lennék de így pláne be vagyok parázva.
- Semmi baj! Nyugi! Haza viszlek! - kaptam fel menyasszonypózban. Ahogy jöttünk láttam egy erkélyt. Oda rohantam a kezemben szenvedő Metrával. Nagyon nagyon nagyon nagyon remélem, hogy Robert megölésével megszüntettük a varázslatot és Heimdal lát minket.
- Heimdal! Heimdal! Kérlek mond, hogy látsz! Nyinzsdmeg a Bifrösztöt! - káltoztam mikor kiértünk az erkélyre. Az eget néztem. Nem történt semmi.
- Nem sikerült Heimdal nem lát minket itt ragattunk. - gondoltam magamban, de ekkor egy fény vakítottel és a lábam alól eltünt a talaj. Boldogan mosolyogva szorítottam magamhoz a szenvedő Metrát miközben mentünk a fény folyosón.
- Minden rendben lesz! - súgtam a fülébe. - Szeretlek! - nyomtam az arcára egy puszit.
- Mi a baja Metrának? - kérdezte Thor mikor Asgardba értünk.
- Mindjárt szül - adtam neki választ.
- Mi? - kerekedett ki a szeme.
- Most nincs idő elmagyarázni! - adtam át neki a kiáltozó Metrát.
- Most csak az a lényeg, hogy a Mjölnirrel gyorsan vidd a gyógyítokhoz! - parancsoltamrá. Engedelmesen bólintott aztán magához szorította Metrát és a Mjölnirt megpöthetve elrepült a palota felé.
Én sem tétlenkedtem és felppattantattam az egyik őr lovára és én is a palota felé vettem az irányt.
- Mi a helyzet? - ugrottam le a lóról mikor a gyógyítok házához értem. Thor az ajtó melletti kis padon ült.
- Nem tudom. Ide hoztam aztán anyánk kiküldött - nézett rám a szemében hatalmas aggodalom tükröződött. Nagyot sóhajtava leültem mellé.
- Hogy lehet, hogy már most szül? Hisz még két hónapos sincs - fordult felém.
- Az a Midgárdi mágus csinált valami varázslatot aminek hatására a magzat nagyon gyorsan elkezdett nőni mert a jégóriásoknak a gyerek kell valami prófécia miadt - hadartam el gyorsan.
- Egyébként nemomd már, hogy reggel mikor ilúzióval itt voltunk nem láttad, hogy mekkora hasa van Metrának! Ennyire vak még te se vagy! - forgatam a szemem.
Nem tudtam megülni a fenekemen. Elkezdtem az ablakokon be nézni. Mindenhol be volt húzva a függöny. Semmit se láttam de nem álltam le. Vagy háromszor körbe jártam a kis házat. Kerestem valami kis rést aminbeláthatok.
- Loki! - szólalt meg Thor mikor a negyedik körömet is elkezdtem.
- Nem érdekel! - förmedtem rá és tóvább keresgéltem.
- Loki! - állt fel a padról és utánam jött.
- Mondom, hogy nem érdekel! - morogtam rá se nézve. Erre meg forgatott és magához húzott. Megölelet. Egy pillanatra lefagytam de én is átöleltem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Nem lesz semmi baja Metrának. Régóta ismerem és nem láttam még nála erősebb nőt - paskolta meg a hátam. Nem tudom, hogy miért de elkezdett folyni a könnyeim.
- Nem akarom Őt elveszíteni! - szipogtam. - Ő az előső nő akit valóban szeretek. Ha el veszítem én.. - kerestem a szavakat.
- Nem fogod elveszíteni! - szólt közbe Thor. - Nem lessz semmi baja! - mondta és ennek hatására mégjobban magamhoz öleltem.
- Hercegek! - hallottuk meg egy női hangot magunk mellől. Thor elngedett így a nőre tudtam nézni. Egy fiatal szolgáló állt elötem. A tekintete vidám volt aminek láttára felcsillant a szemem.
- Most már be jöhet! - mosolygott.
- Csak a férj! - parancsolt Thorra mikor meglátta, hogy ő is elindult. Nem is foglalkoztam vele csak beléptem a házba.
