Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

5.rész Tárgyalás előtt

- Amúgy mit érdekel téged egy Bosszúálló sorsa? - kérdezte a bátyám. Meglepetten néztem Metrára aki ugyanúgy nézett rám.

- Bocsi! Nem tudtam, hogy magán beszélgetés! - mondtam és sarkonfordultam - Turbékoljatok csak nyugodtan. - kiáltottam vigyorogva a vállam felett.

- Mi nem vagyunk együtt! - mondta Metra mérgesen. Én csak vigyorogtam és hanyatt fekve az ágyamra feküdtem és az összekulcsolt tenyeremet a fejem alá tettem.

- Szóval... - kezdte a bátyám - Holnap reggel 8-kor jönnek majd az őrök akik elkisérnek a tárgyalásra.

- Miért nem te kisérsz a tárgyalásra? - szakította félbe Metra. Bár nem láttam a fejét de szinte biztos voltam benne, hogy a bátyám most szomorú arcot vág.

- Mert én is a tanács tagja vagyok.

- Elfogytak a tanácstagok ? - nevettem!

- Ne is figyelj rá! - mondta Thor.

- Kezdem megszolni bár nem értem te hogy bírtad vele 1000 évig! - válaszolt Metra kacagva.

- Héj! - kiáltottam fel és a kacagó párra néztem. Egy halvány mosolyra húztam a számat aztán vissza feküdtem.

-Ja! És a többiek is jönnek szurkolni! - kiáltott boldogan a bátyám miután befejezték a nevetést.

- Jeeee! Megint szócsatázhatok Starkkal! - kiáltottam irónikusan.

- Nem hozzád beszélünk! - kiáltották kórusban.

- Lehet de mégis hallom! - vigyorogtam.

Thor nagyot só hajtott. Aztán elköszönt Metrától és elment.

Én felültem és a közös falunkhoz sétáltam. Metra kérdőn nézett rám.

- Jól vagy? -kérdeztem. A szemei még jobban ki kerekedtek.

- Mit érdekel?

- Hát itt a börtönben nincs sok szórakozás. Szóval vagy olvasok vagy hallgatom a drámádat. -mondtam. Amire Metra arca lefagyott és csalódás ült ki az arcára. Sarkon fordult és a szokásos távoli sarokban lefeküdt nekem háttal.

Értetlenül pislogtam. Milyen válaszra számított? Talán arra, hogy mert érdekel mi lessz vele? Ami nem igaz! Vagy mi? Mindegy is. Én is lefeküdtem az ágyamra.
Pár perc forgolódás után el is aludtam.

Álmomban most ugyan nem látogatott meg Metra de így sem volt túl kellemes álmom. Újra éltem az egész New Yorki esetet. A SHILED-et ,a csatát és a vereségemet. Hogy győzhetett le egy csapat ütődött? Én Isten vagyok! Gondolkodtam magamban aztán felébredtem.

Metra már ébren volt és ismét engem bámult.

- Miért nézel álmomban? - kérdeztem.

- Mert beszélsz álmodban! És nagyon vicceseket mondasz! -nevetett.

Felültem.

- Például? - kérdeztem egy ásítással és egy nyújtozkodással együtt.

- Például: Ha áll még az ajánlat elfogadom az italt! - nevetett. Én csak kínosan mosolyogtam. Aztán Metra arca kicsit elkomorult mikor meglátott valamit a hátam mögött de egy halvány mosoly maradt rajta.

Hátra néztem és megláttam a Bosszúállókat. Oda rohantak Metra cellájához. Üdvözölték egymást aztán a csapat mögött lévő két őr kinyitotta a celláját és megbilincselték.