"- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt.
-Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinso...
Mikor ki léptünk a teremből a csapat Metra nyakába ugrott. Kérdezgették, hogy mit mondott Odin meg ilyenek. Rám se néztek miközben sétáltunk a szivárvány hídon.
- Le tudna tenni minket a Bosszúálló torony tetejére? - kérdezte Stark Heimdaltól mikor a Bifrosthoz értünk. Heimdal csak bólitott.
Én oda mentem Metra mögé
- Ha félsz nyugodtan kapaszkodj belém. - súgtam a fülébe.
- Ez be szokott jönni? -fordult felém.
- Néha. - mosolyogtam sármosan. Metra válaszra nyitotta száját de ekkor Heimdal kinyitotta a Bifrostöt és az beszippantott minket.
Metra ilyedten ölelt magához. Én csak vigyorogva viszonoztam a gesztust és így mentünk a fényfolyosón.
Mikor leértünk Metra észbe kapott és ellökött magától.
- Mondtam, hogy nem kell segítened! - mordult rám mérgesen.
- Nem te öleltél meg?- Vigyorogtam. Metra elpirult. Én válaszra várva néztem őt.
Közben a többiek is megérkeztek ezért Metra ki tudott bújni a válaszadás elől.
Beljebb léptünk a toronyba. Ugyan oda ahol álltam, mint mikor végleg legyőztek. Szomorúan néztem körbe a szobában.
- Rossz emlékek? - gúnyolódott Bruce.
- Ez valami varázslat? - kérdeztem. Bruce értetlenül pislogott. - Mert a kis tudós, nem zöld melákként keménykedik velem. - vigyorogtam.
Bruce csak pár megvető pillantással nyugtázta.
Hirtelen már megint a húzó érzés és mire egyet pislogtam Metra megint a karjaiban volt.
- Kezdem az hinni, hogy direkt csinálod ezt! - kacsintottam.
- Intettem, hogy kövess! -mondta miközben kiszabadult a kezemből.
- Bocs. Éppen beszóltam Brucenak! - Ő meg csak forgatta a szemét.
- Akkor most megint intek! - mondta és kezével intett, hogy kövessem.
Vigyorogva követtem. Mikor a lifthez értünk egy ismeretlen férfi hang megszólalt az égből.
- Mr. Stark! Mis. Potts most írt, hogy 10 perc múlva üzleti tárgyalás.
- A francba! - kiáltott Stark aztán kiált a teraszra és a gépek felrakták rá az ostoba páncélját.
- Metra figyelj, hogy amíg távol vagyok ne építsen intergalaktikus kaput! - mondta és elrepült.
Én még mindíg a plafont páztáztam. Kerestem honnan jött az a hang.
- Az csak Jarvis volt! Stark robot szolgája. - mondta a bátyám és megveregette a vállam - Én megyek meglátogatni Janet! Ne ölj meg senkit!
- Az első te lennél, szóval nyugi, megvárlak vele! - kiáltottam utána, mert közben elrepült a Mjölnirrel.
Megérkezett a lift és beszálltunk. Metra megnyomta az egyik gombot. Megint elő jöttek a rossz emlékek mert ezzel a lifttel mentem akkor is, mikor legyőztek. Bekötötték a számat és megbilincseltek. Rettenetes volt.
Gondolatmentemből az ajtó nyitódása zökkentett ki. Egy kis fehér folyosó tárult elém. Hófehér fala volt, aminek mindkét oldalán volt egy-egy fekete dupla ajtó. A folyosó végén a fal meg teljesen üveg volt, így látni lehetett a várost.
Metra kiszállt a liftből, a jobb oldali ajtóhoz sétált és kinyitotta. Mikor beléptem a 9 Birodalom legfurább szobája tárult elém.
Egy hatalmas nagy szoba volt fekete falakkal, a baloldali fala teljesen üveg. Középen egy nagy, kétszemélyes ágy zöld ágyneművel. Fekete szekrény, komód, polcok és két könyvespolc ami tele volt könyvekkel. Ez alapból nem volt fura, mert én is imádom a feketét, hanem az ami a falakon és a polcokon volt. Ugyanis a falakon festmények voltak, amin fura ruhájú és kinézetű emberek meg minden féle lény szerepelt. A polcokon meg fura tárgyak.
Az egyik festmény nagyon felkeltette a kiváncsiságomat. Oda is sétáltam hozzá. Egy férfi, két fiú, egy öregember, egy nő és egy undorító fehér kobold szerűség volt rajta. A férfi kezében kard, az egyik fiú keze valamiért ragyogott, a másik fiú csak állt és nézte az öreget, aki kezében csak egy fehér botot tartott, a nő meg néz ki a fejéből a sziklákra. Alattuk meg volt egy felirat,, A Gyűrűk Ura: A király visszatér ".
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Közelebbről megnézve nem tűnt festménynek. Olyan volt mintha tényleg most itt előttem állnának. Felemeltem a kezem, hogy hozzáérjek de ekkor valaki rácsapott a kezemre.
- Hozzá ne érj! - ordította Metra. Ilyedten néztem rá.
- Ezt a plakátot dedikálta Orlando Bloom meg Ian McKellen! - értetlenül pislogtam amit észrevett és elkezdett magyarázni.
- Ez a két színész játszott ebben a filmben.
- Mi az a film? -kérdeztem. Erre ő vett egy nagy levegőt és megszólalt.
- A filmek olyanok mint a színdarabok csak egy Midgardi eszközel meg tudják őrizni, ezért elég csak egyszer eljátszaniuk és az egész világ láthatja.
- Na ezzel még jobban összezavart. - gondoltam magamban.
- Tudod mit? Inkább majd mutatok egy filmet nem tudom elmagyarázni! - legyintett az arcomat látva.
