Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

45.rész Loki?

/Metra/

Úgy egy napja lehetek itt. Baromi hideg van. Három bundával vagyok betakarózva, de még így is reszketek a hidegtől. A hasam rettenetesen fájt. Abból a vacsorára szánt húsból vagy miből alig ettem pár falatot. Viszont a bor szerűség az életmentő volt! Nem tudom mikor sírtam ennyit utoljára. A szemeim bisztos vérvörössek. Valahogy ki kell jutnom innen! Heimbal csak látja, hogy itt vagyok. Thor, Sif vagy Odin csak értem jön! Biztos nem hagynak itt!

- Értem jönnek! - ezt mantráztam magamban miközben próbáltam elaludni. A hasam fájása egy kicsit enyhült. Már éppen fél álomban voltam amikor hallottam, hogy kinyílik az ajtó. Nem mozdultam meg. Tettem, hogy alszok.

Hallottam ahogy az idegen egyre jobban közeledik. Próbáltam le nyugtatni a légzésemet, hogy le ne bukjak.
Éreztem ahogy mellém ér.

Az egyik szememet egy nagyon kicsit kinyitottam, hogy lássam a mellettem állót. Hát egy combot leszámítva nem láttam sokkal többet a nagy félhomálynak köszönhetően. Annyi bisztos, hogy férfi. Nem nézegettem tovább, mert vissza csuktam a szemem amikor megéreztem, hogy a jéghideg keze az arcomat érinti.

A hideg és a fájdalom ellenére egyik kezemmel elcsaptam az ő kezét a másik kezemmel megragadtam a torkát. Belenéztem a szemébe. Egy jég kék szempár nézett vissza rám amiben egy-két hollófekete hajszál lógott. Lehetetlen! Szellemet látok? Loki? Végig néztem az arcán. Ez Loki! LOKI?

Elengedtem a torkát és leültem az ágyra.

- Így kell üdvözölni a megmentődet? - hallottam meg mély és pimasz hangját.
Végig néztem rajta. Az Asgardi ruháját viselte. És egyetel karcolás se volt rajta. Még a pimasz mosolya is ugyan olyan volt. De a szeme aggodalmat tükrözött.

- Loki? - kérdeztem hallkan és erőtlenül.

- Az egyetlen iga... - hajolt meg nagyvonalúan, azonban mikor egyszintben ért a feje az enyémmel lekevertem egy hatalmas pofont neki.

- Oké, ezt talán megérdemeltem - maszírozta az arcát még mindíg
elfordítva. Azután vissza nézett rám. Szólásra nyitotta a száját de ujabb pofont adtam neki.

- Talán? TALÁN? Azt hittem meghaltál! - kiáltottam rá. Gyorsan vissza tért a hangom.

- Tudom de... - próbálkozott de megint felpofoztam.

- Nem! Nem tudod! Fogalmad sincs, hogy milyen érzés volt! - kezdtek el folyni a könnyeim.

- Metra... - megint egy pofon.

- Hallgass! Tudod te mit tettek velem? - kezdtem el szinte már zokogni.

Mi elött folytathattam volna Loki megragadta az arcom és magához húzott. A szája a számat érte vadul csókolt, nyelve a nyelvemet kereste, magához húzott, de így se éreztük egymást elég közel. A kezemmel átöleltem a nyakát és bele túrtam a selymes hajába. Erre ő felkapott. Megfordult és le ült az ágy szélére így én az ölébe ültem.

Mikor a levegőszomj miatt megszakítottam a csókunkat egy férfias morgás tört elő belőle, amit nemtetszésének jeleként vettem. A kezeim még mindig a nyaka körül voltak. Ő pedig derekamnál fogva tartott engem. Egymás szemét páztáztuk, hisz én nemrég még azt hittem soha nem láthatom többet.

- Most hogy lenyugodtál! - nyelt egy aprót - Tudom, hogy egy kicsit alávaló húzás volt a halál eljátszása de megkellett tennem. Ki kellett derítenem, hogy mit akarnak a Jégórások tőled. És.. - mondta de félbeszakítottam mivel a hasam eszméletlenül elkezdett fájni, ezért egy kis sikítás közben a hasamhoz kaptam.

- Mi történt? - ölelt át rémülten.

- Mondtad, hogy ki akarod derítenem mit akarnak tőlem a Jégórások - nyögtem és felnéztem a szemébe. Őszinte félelem tükröződött benne.

- Hát a gyerekünket. M... Mert van valami jóslatuk amiben az áll, hoooooogy egy máshol élő Jégóriás.........és egy Asgardi félvér szül meg e...egy baromi erős gyereket - mondtam nyögdécselve a fájdalomtól.

- És mi van a hasaddal? - simogatta az említett testrészt.

- Valami varázslatot tettek rám aminek hatására a baba növekedése felgyorsult szóval egy-két héten belül szülni fogok - magyaráztam el. Az álla is lesett. Bár egyre homályosabban láttam az arcát a fájdalom miatt.

- Az a rohadék! - kiáltott fel miután véget ért a döbbenet.

- Mi van? - értetlenkedtem, de a hangom már kezdett elcsuklani, mert a fájdalom már szinte kibírhatatlan volt.

- Metra, tudom ki rakta rád ezt a bűbájt - simogatta az arcom. A szemében már harag tükröződött.

- Csupa fül vagyok - suttogtam, mert a világ elkezdett forogni körülöttem.

Loki ezt látta ezért vissza fektetett az ágyra. Betakart az egyik szörmével. Fölém hajolva kisímított pár tincset az arcomból. Erősen koncentráltam, hogy még ébren bírjak maradni, mert nem csak a fájdalom volt hatalmas, hanem az álom is erősen húzott magához.

- Ro.. - kezdte Loki, de elnyelt a sötétség...