/Loki/
Reggel arra keltem, hogy az első napsugarak a szemembe világítanak. Mikor kinyitottam a szemem egy pillanatig reménykedtem, hogy a tegnapi nap csak egy rossz álom volt, hogy Metra nem terhes. De mikor megláttam, hogy a szobámban vagyok ez szertefoszlott. Én a hátamon feküdtem Metra meg a mellkasomat párnaként használva aludt rajtam. Olyan békésen aludt. Nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam neki ártani. De most már hiába bánkódok nem tudom vissza csinálni. Metra most utál. Nem akarok vele beszélni. Finoman megemeltem a fejét és egy párnára tettem. Kimásztam az ágyból. Egy gyors varázslattal magamra varázsoltam a ruhám és kinyitottam az ajtót.
Pontosabban nyitottam volna mert Metra hátulról megragadta a palástom. Értetlenül és meglepetten fordultam hátra. Metra a szemembe nézett. Vett egy nagy levegőt és megszólalt.
- Figyelj! Bármennyire utállak emiatt az egész miatt, össze fogunk házasodni vagyis nem gyűlölhetlek örökké! Te meg nem kerülhetsz örökké!
- Nem is kerültelek!
- Tényleg bocsi! Nem hagytál faképnél a vacsoránál meg most se akartál kisurani! - vágott vissza.
- Ha jól emlékszem akkor tegnap mikor újra találkozunk pont te hagytál engem faképnél
- Mert kiakartam szelőztetni a fejem! - mentegetőzöt
- Ahogy most én is! - magyráztam majd sarkon fordultam, de Metra beállt elém.
- Nem hagytad, hogy befejezzem! - morgott keresztbe tett kézzel.
- Hallgatlak! - vigyorogtam. Megforgatta a szemét.
- Játszuk el a boldog szerelemes jegyeseket! - bökte ki.
Csak sunyin vigyorogva bólintottam.
- Nem csak magunk miatt, hanem a gyerek miatt. Azt se tudjuk, hogy pontosan mi lessz ő! Szüksége lesz a szüleire. Szóval kössünk békét! - fejezte be a monológját és kezet nyújtott. Viszoztam. De mikor el akarta engedni közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Metra teljesen lefagyott. Pár másodperc után elengedtem.
- Feküdj csak vissza drágám! Én reggeli elött sétálok egyet. A szobalány majd felébreszt - vigyorogtam, majd elsétáltam a még mindíg lefagyva álló Metra mellett.
ESTÁS LEYENDO
Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT
Fanfic"- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt. -Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinso...
