Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

48.rész Robert...

/Metra/

Mikor vissza térünk megint rosszul lettem. Nem ez lesz a kedvenc üzenési módom. A szembe lévő falnak támasztottam a fejem. Jól esett a homlokonnak a jégfal hidegsége. Forgott velem az egész világ.

- Ugye most nem fogsz hányni? Így is kicsit hányás ízű volt a szád - szólalt meg mellőlem Loki. Megforgattam a szemem aztán felegyenesedtem.

- Inkább menjünk - léptem az ajtóhoz. Loki ránkvarázsolta az állcánkat és kiléptünk az ajtón.

- Tudod eggyáltalán hova kell menni? - kérdeztem mikor már félórája bolyongtunk a folyosókon.

- Őszintén? nem igazán - vigyorodott el kínosan.

- Azt hittem van terved!

- Van is de csak tegnap jöttem szóval nem volt időm körbe nézni - morgott vissza.

- Akkor mégis hogyan akarod megtaláni Robertet? - kérdeztem idegesen.

- Szörnyen találékony vagyok! Valahogy megoldom! - válaszolta.

- Trom! - hallotun meg egy mélyhangot mögöttünk. Loki lefagyott és ennek hatásra én is ijedten húztam össze magam. Lassan megfordultunk. Egy Jégóriás állt elöttünk. Felismertem. Ez Trym! A Jégóriás király.

- Te ki vagy? - nézett végig rajtam.

- Ő Rajta - mondta gyorsan Loki - egy szolgáló lány. Azt mondta látta a kis fél vért az udvaron - tette hozzá gyorsan.

- Felség! - hajoltammeg gyorsan.

- Menjetek a midgárdihoz! Hátha tud valamit varázslatot amivel meg talájuk én a csapatokkal keresem tovább - mondta Trym mikor felegyenesedtem.

- Remek ötlet Bátyám - biccentett Loki.

- Hol is van a mágus - vakarta meg a tarkóját egy kínos mosoly melett.

- A trónterem melletti szobában - válaszolta a király aztán el sietett mellettünk.

- Na! Látod? Mondtam, hogy valahogy megoldom! - villantott egy győztes vigyort miközben elindult.

- Megoldottad? Ha nem találkozunk a királlyal akkor még mindig itt keringenénk! - nevettem el magam gúnyosan miközben utána mentem. Loki csak morgott valamit az orra alatt.

- Egyébként Rajta? Most komolyan? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Ez volt az első ami eszembe jutott!

- Hát nem vagy valami jó névadó! Komolyan mondom ha sikerül haza jutunk és megszülöm a gyerekünket biztos, hogy nem te adsz neki nevet! Sőt! Beleszólásod se lehet! - szögeztem le.

- Az apjának még beleszólása se lehet a nevébe? - kerekedett ki a szeme.

- Nem! Mert rettenetes neveket adsz! - húztam fel az orrom.

- Nem is! A Szleipnir is remek név! - makacskodott.

- Ja! A mitógiabeli nyolc lábú ló fiadról nevezted el! - forgattam a szemem.

- Az csak véletlen egybeesés! A pocakodban lévő gyerek az élő fiam! - paskolta meg óvatosan a hasam ami már akkora volt mintha 6-7 hónapos lennék ami nagyon durva mert mikor elalutam csak három körülinek néztem ki és ez az állcámon is látszott. Csoda, hogy Trym nem említette meg.

- Akkor sem te nevezte el a LÁNYUNKAT - hangsújoztam ki a lányunk szót.

- Fiunk! - vágott vissza Loki, de abban pillanatban valami a falhoz vágta. Ijedten néztem körbe a folyosón.

- Szerbusz Metra! - hallottammeg Robert hangját.

Azonnal a hang irányába fordultam. Ott állt Robert egy oszlop melett. Lila kabát volt rajta de a cilinderétől nem vált meg. Kedvesen mosolyogott de a szeme gyülölettről árulkodott. A ball kezét oldalra kitarorra azzal tartotta Lokit aki a nyakát fogva fuldoklott a levegőben a falhoz szegezve.

- Robert - sutogtam rémülten.

- Jó újra látni - lépett ki az oszlop mellől és elindult felém. Azonnal hátráni kezdtem.

- Mi a baj? - állt meg.

- Te segítettél nekik elrabolni engem! Te raktad rám ezt a vázslatot! - mutattam a hasamra.

- Csak segíteni szerettem volna

- Segíteni? SEGÍTENI? - üvöltöttem. - Azt ugye tudod, hogy belehallhatok a szülésbe?

- Dehogy is halsz bele! - nevetett. - azt csak azért mondtam ezeknek a Jégagyuaknak, hogy azt higgyék nem érdekel mi van veled. Amint szülsz ők megkapják gyereket te meg hazajöhetsz! - tárta szét a karjait, de az egyikkel még mindig Lokit folytogatta.

- Tudod te mire kell nekik a gyerekem? - kezdtek el folyni a könnyeim. Ekkor vettem észre, hogy a saját alakokban vagyok ahogy Loki is.

- Persze! Hogy leigázzák Asgardot - vont vállat. - De mit érdekel az téged? - kérdezte.

- Apám onnan származik! - válaszoltam.

- Igen onnan! És miért került a Földre? He? Azért mert száműzték! - üvöltött. Összerámdultam. Lokira néztem. Ő is enegem nézett. Az arca kezdett elkékülni. A szeme vöröses lett.

- Mindjárt megfullad! - gondoltam magamban.

- Ne! Azt ne mond, hogy szereted! - mutatott Lokira Robert. Könnyes szemmel bólintottam.

- Azok után, hogy becsapott! Ott hagyott úgy, hogy tudta, hogy terhes vagy! - nyomta mégjobban a falhoz nyomta Őt. Lokira néztem.

- Metra! - nyögte miközben levegőért kapkodott. - Esküszöm, hogy nem tudtam mikor megtörtük a kötést! - nyöggécselt.

- Hazudsz! - vágta a szembe lévő falhoz Robert aztán vissza oda ahol volt. Loki fájdalmasan nyekkelnt mindkét becsapódáslál. Nekem meg patakokban folytak már a könnyeim.

- Én is megéreztem, hogy Metra várandós a kötés feloldása közben! - kiáltotta és mégerősebben kezdte folytogatni. Loki már semenniyre se kapott levegőt. Tennem kellett valamit.

- Elég! - üvöltöttem fel és Robertet én is a falhoz nyomtam.

Elkezdtem folytogatni és fel-el monzgadtam a falon. Levegőért kapkodva kapott a nyakához. Ennek hatására elengedte Lokit aki hangosan csattantant a földön. A szemem sarkából láttam, hogy levegőért kapkod négykézláb. Halványan elmosojodtam aztán újra Roberte néztem. Az arca kezdett elkékülni és a szemei is vörösek voltak.

- Metra! - nyögdécselt de nem érdekelt csak mégjobban összeszorítottam a kezem ennek így mégerősebben folytogattam.

Robert felnyögött és látszott rajta, hogy mindjárt megfullad. Gonoszul elvigyorodtam. Nem érdekelt, hogy milyen régóta a barátom. Nem érdekeltek a szép emlékek amik a szemem elött peregtekle. Csak az számított, hogy megvédjem a gyermekem és Lokit. És ezek nem teljesülnek amíg ő él.

- Atariutra! - kiáltott Robert és a keze sárgán villant aztán kilehelte a lelkét.
Fájdalmasan nyögtem fel mert a hasam megint eszevezsettül kezdett el fájni. Gyorsan oda kaptam így Robert életelen teste a földre zuhant. Én is földre rogytam mert elviselheteten lett a fájdalom. Úgyéreztem mintha egy lufi lenne a hasam amit fújnak, de már túl fújták és mindjárt szétdurran.