Álmomban megint ott voltam a kastélyban. Ugyan azon a lépcsőn. A fegyveres őr megint lőtt de most nem tudtam Metra elé ugrani egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Láttam ahogy elvérzik és semmit nem tudtam tenni.
Izattan, zihálva ültem fel. Csak úgy kapkodtam a levegőt.
- Nyugi! - ölelt át Metra.
- Itt vagyok! - ölelt még jobban magához. Kicsit sikerült lenyugodnom de még mindíg ziháltam.
- Semmi baj! - puszilt arcon Metra. Ezzel tényleg sikerült legyugtatnia.
- Mi a fenét itattál velem? - néztem rá kérdőn.
- Bocsi! Elfelejtettem mondani, hogy rémálmod lesz tőle! - vigyorgott.
- Meg azt sem mondtad, hogy ki fog ütni!
- Azért is bocsi! De ha alszol jobban hat a gyógyszer - vigyorgott még jobban. Én csak mosolyogva megráztam a fejem.
- De amint látod hatott! - mutatott a sebemre.
Ekkor vettem észre, hogy nem is fáj. Meglepődve néztem Metrára aki még mindíg csak mosolygott.
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- De! - éreztem meg hirtelen a mardosó éhséget. Felálltam de összeestem mert még alig volt erőm. Merta gyorsan a hónom alá bújt és átkarolt. Így mentünk némán a liftig.
- Szendvics jó lesz? - szólalt meg a liftben Metra.
- Mi az a szendvics? -kérdeztem.
- Elfelejtettem, hogy herceg vagy! - sóhajtott.
- Akkor majd meglátod! Amúgy nem varázsolnál magadra egy pólót? - nézett fel rám.
- Mert?
- Mert a többiek is ott lesznek - válaszolta. Beadtam a derekam és varázsoltam egy méreg zöld pólót.
Pont ekkor kinyílt a lift. A konyha-napaliba léptünk be. Ott volt mindegyik ütődött. Mindegyik furcsán néztem rám. Valószínűleg nem tudták eldönteni, hogy mit csináljanak.
Metra leültetett az egyik székre. A hűtőből kivett pár dolgot amiket az asztalra rakott elém. Fogott egy szelet kenyeret és megkente vajjal és rárakott egy szelet húst és oda nyújtotta nekem. Megkostóltam. Egész jó volt. Ezt egy elismerő pillantással tudattam Metrával aki csak mosolygott. A tarkómon éreztem a tekintetüket.
- Megkukultatok? - kérdeztem két falat között. Metra csak kuncogott.
- Metra! - lépett oda Stark, az előző mondatomat figyelmen kívül hagyva.
- El mondanád az infókat amik a fejében voltak? - nézett Metrára.
- Jaf téhleg! - mondta tele szájjal - Ja tényleg! - helyesbített miután lenyelte a falatot.
- Akkor! Hallgatjuk! - szólalt meg Romanoff a kanapéról.
- Várjunk biztos, hogy ezt Loki elött kéne? - kérdezte a kapitány.
- Mivel még mindíg nem tudunk 20 méternél távolabb menni szóval nincs más választásotok!
- Szállj be a hűtőbe! Végülis elvileg jégoriás vagy! - nevetett Barton.
- Azt akarod, hogy megint megbabonázzalak? - vágtam vissza.
- Azt csak a jogaroddal megy ami nincs nálad! - vigyorgott mégjobban Barton.
- Fejezétekbe! - szólt ránk Metra. - Mondom az infókat. Lokit amúgy sem érdekli. - pattant fel és a nappaliban sétált de a kanpénál vissza teleportát az ölembe.
- Ez tuti nem volt 20 méter - néztem értetlenül.
- Ez max 19 volt - szállt ki az ölemből.
- De akkor hogy-hogy vissza teleportáltál? - pislogott Stark.
- Nem tudom! - mondta Metra miközben megint távolodott tőlem. Mikor a kanapé hoz ért megint az ölembe került.
- Mi a...- Stílus! - mordult Romanoffra a Kapitány.
- Csökkent volna a távolság? - nézett Thor.
- Lehet mert reggel is kicsit hamarabb teleportátam vissza. - mondta Metra miközben kiszállt az ölemből.
- Reggel mikor találkoztunk? - vigyorgott Thor és váltogatta tekintetét köztünk.
- Igen akkor - válaszolt Metra enyhén piros arcal. Én csak vigyorogtam.
- Mennyi a táv az ajtóm és lift között? - Fordult Stark hoz.
- Jarvis! - kiáltott Stark a plafont nézve.
- Pontosan 19 méter. - jött a válasz a plafon robottól.
- Akkor csökken a távolság!
ESTÁS LEYENDO
Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT
Fanfic"- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt. -Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinso...
