Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

16.rész Korház

Mikor kinyitottam a szemem egy fehér palfon nézett vissza rám. Egy ágyban feküdtem. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok vagy, hogy hogyan kerültem ide. A bal oldalam nagyon fáj. Elfordítottam a fejem balra. Merta ült mellettem egy széken. Kezében egy könyv amit elmerülten olvasott.

- Metra! - szólaltam meg erőtlenül.

- Loki! - kiáltott Metra és eldobta a könyvet. Fölém hajolt és megcsókolt. Meglepődtem de viszonoztam. Ajkai nagyon puhák voltak. Csokoládé ízük volt. Bár sokáig nem élvezhettem mert pár másodperc után eltávolodott tőlem.

- Nem azt mondtad pár napja, hogy ha az életed múlna rajta akkor sem csókolnál meg? - vigyorgtam.

- Lehet! De ha megmented az életem ez jár érte! - mosolygott és puszit nyomott a számra.

- Megmentettem az életed? - néztem értetlenül.

- Igen mert ha nem ugrassz be elém akkor azaz őr lelő. - válaszolt miközben felvette a könyvet.

- És után mi történt?

- Kinyírtam az őrt. Starkék értünk jöttek. Elláttam a sebed és most itt vagyunk. - magyarázta.

- Akkor te is megmemtetted az életem! - mondtam és felakartam ülni, de egy éles fájdalom hasított a bal oldalamba.

- Vigyázz! - nyomott vissza az ágyra - Alig két órája lőttek meg! Még friss a seb! - nézett agodó tekintettel - Még pihened kell!

- Testvér!!! - rontott be az idióta bátyám. És bármennyire utálom őt akkor egy nagyon nagyon nagyon kicsit örültem, hogy látom.

- Úgy örülök, hogy élsz! - rázta a vállam.

- Meglőtték! - csapta le Metra a kezét. Thor elszégyelte magát és ezért magunkra hagyot.

- Most jut eszembe! - kiáltott Metra és egy mozdulattal lerántotta rólam a takarót. Ekkor vettem észre, hogy nincs rajtam felső csak egy kötés ami a hasamon volt. Metrát ez most nem hozta zavarba mert elkezdte levenni rólam a kötést. Ujjaji óvatosan és finoman mozogtak. Szinte nem is értem őket. Mikor levette a kötést felkapott a mellettem lévő asztalról egy fa tálat amiben valami sárga kenőcs volt. A kenőcsöt a sebemre kente. Fájdalmasan szisszentem fel.

- Bocsi! de ettől sokkal gyorsabban fog gyógyulni - tette le a tálat és elkezdte újra be kötni a sebem. Miután végzett felkapott egy poharat.

- Ezt idd meg! - nyújtotta felém a zöld folyadékkal teli poharat.

- Mi ez? - méregettem miközben elvettem. Megszagoltam. Olyan szaga volt mint a záptojásnak.

- Az íze jobb mint az illata! - nevetett.

- Mit kapok ha megiszom? - vigyorogtam sármosan.

- Ha megiszod meglátod! - hajolt közelebb. Kacsintottam, nagy levegőt vettem és lehúztam fenékig a pohár tartalmát. Tényleg nem volt vészes az íze volt egy kis barack utóize. Azonban pár másodperc múlva elkezdtem szédülni Metrára néztem aki kivette a kezemből a poharat. Aztán megint elsötétült a világ.