3.rész Csapattalálkozó

2.5K 142 17
                                    

Amint felébrettem a lány szemével találtam szembe magam aki a közös átlátlátszó falunkon át enegem bámul.
Felültem és vissza néztem a lányra.

- Jó reggelt! - köszöntem arcomon sármos vigyorral. Ő csak biccentett. Midgárdon úgy látszik nem tartanak illem órákat a hölgyeknek! Jegyeztem meg magamban.

- Emlékszel az álmodra? -kérdezte komoran.

- Igen! Remekül csókolsz! - vigyorogtam. Megforgatta a szemeit és sóhajtott egyet.

-  Akkor nem, mert ha az életem múlna rajat akkor sem csókolnálak meg! - mondta és keresztbe rakta kezét mellei elött. Felálltam és közelebb léptem pár lépést.

- Amikor össze érintetted az orrodat az orromhoz nekem más jött le - vigyorogtam pimaszul. Kicsit elpirult de gyorsan megrázat a fejét és újra komor arcal válaszra nyitotta száját, de félbeszakították.

- Metra! - hallatszott egy női hang a lépcsők irányából. Azonnal felismertem kihez tartozik! Romanoff! De mit keres Asgardban? Mire észbe kaptam már elrohant előttem és Metra cellája előtt volt. Mögötte a többi jelmezes ütődöttel.

- Srácok! - kiáltotta Metra boldogan és a cella falához sietett. Mindenkit boldogan üdvözölt. Olyan cukik voltak, hogy majdnem el hánytam magam.

- Nem akartok táncra perdulni örömötökben? - kérdeztem vigyorogva.
Mindenki elhallgatott és komoran rám néztek.

- Pont emellé a pszihopata mellé tettek? - Jegyzte meg Stark.

- Én is örülök, hogy látlak! - vágtam vissza.

- Csak nekem van déjà vum? - kérdezte Romanoff pimaszul.

- Egy kicsit de akkor mindannyiunkat meg akart ölni - jegyzte meg Bruce

- Óhhh! Most is boldogan megetenném - mosolyogtam.

- Oké! Elég legyen! - szólalt meg leghátúlról a bátyám - Nem azért vagyunk itt, hogy szócsatázzunk Lokival!

- Igen tudom de olyan jó móka szóval légyszi had folytassuk! -  szólaltat meg Stark!

- Nem! Apámhoz  kell mennünk mert rá kell vennünk, hogy engedje el Metrát! - jelentette ki és vállánál fogva elkezdte Starkot húzni, a többiek meg némán követték. Metra szomorúan integetett nekik aztán a közös falunkhoz támasztotta hátát és lassan leereszkedett.

- Miért záratott be Odin? - kérdeztem.

- Semmi közöd hozzá! - morgott.

- Lehet de tudni akarom és addig nem hagylak békén amíg nem válaszolsz! - jelentettem ki és,, mellé " ültem.

Már vagy 2 perce így ültünk de még mindíg nem kezedettel beszélni, ezért megfordultam és dörömbölni kezdtem a falon. Ilyetten rám nézett.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Mondtam, hogy nem hagylak békén! - vigyorogtam és folytattam a dörömbölést.

- Oké! Oké! Elmesélem! - mondta mérgesen. Hatalmas mosolyal az arcomon abbahagytam , elhelyezkedtem és nagyra nyílt ártatlan szemekkel néztem rá. Ő csak sójatott eggyet és szembe fordult velem.

Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT Où les histoires vivent. Découvrez maintenant